Amíg mellettem vagy

Úgy fekszem, kelek, hogy majd meghalok.
Nem bírom azt mondani, hogy ember vagyok.
Minden, ami makacsul életben tart,
Egy férfi mosolya, amit nekem ad.

Az emberek rám néznek - "Rossz napja van",
És nem tudják, ami bennem van csak egy hang:
"Kellesz nekem." - Kellek. Kellek, még így is,
Pedig tudja, hogy az életem folyamatos krízis.

Könnyebb lenne egy sóhajjal mindent elhagyni,
De Ő nem engedi a harcot feladni.
Szeretnék éjjel-nappal csak sírni, és sírni,
S Ő mégis képes bármikor mosolyra bírni.

És mikor vége lesz a rossznak - ha így lesz -,
Ígérem, meghálálok Neked majd mindent.
S minden erőm, mi bennem a harcok mellett marad,
Arra fogom fordítani, hogy Téged karoljalak.

De ha Te előbb adod fel majd, mint én;
Én elengedem erős kezed, most még, mi véd.
Nem haragszom érte majd, hisz nehéz mellettem,
De ne hidd, hogy nem lesz könny, mit utánad ejtettem.

2012. 06. 27.