Képes vagy meglátni a fában a gyűrűt,
vagy a levélben az eret?
Képes vagy meglátni,
a földben honnan ered?
Képes vagy-e látni a közeledő szelet,
vagy a testben a vért?
Látod-e a sötétben
az azt okozó fényt?
Válaszold ostobán,
hogy igen, mindet tudod,
De ha nem volt, ki elmondja,
ez eszedbe sem jutott.
Sok dolgot, ha nézel,
csak a felszínt látod,
Az igazi értékekhez
mélyebbre kell ásnod.
Sok dolgot nem látsz,
de létezőnek véled.
Ilyen a szerelem,
vagy pedig a lélek.
Te sohasem érzel,
mindig csak tudsz,
S ezzel a ranglétra
csúcsára jutsz.
Bár sok dolog marad
a levegőben lógva,
De gondolkodni azon
legyen más dolga.
Te lenézed, és nem látod
egy kóróban a szépet,
De odabent abban is
ott lüktet az élet.
2010. 07. 31.
2010. július 31., szombat
2010. július 20., kedd
Cím nélkül 28
Indulnék, írnék,
Hívnálak, sírnék...
De ehelyett tétlenül az ágyamon várok.
Képzeletben most, mint mindig karjaid közt járok.
Fájdalom, könnyek,
Elkoptatott könyvek...
Örökös kérdés a szívemet tépi:
Hol van kezed, mi oly szelíden érint?
Fázok, reszketek,
Félek, remegek...
Egy dolog tart életben, a szerelem tüze.
Felemészt a vágy. Mit tegyek nélküled?
Hívnálak, sírnék...
De ehelyett tétlenül az ágyamon várok.
Képzeletben most, mint mindig karjaid közt járok.
Fájdalom, könnyek,
Elkoptatott könyvek...
Örökös kérdés a szívemet tépi:
Hol van kezed, mi oly szelíden érint?
Fázok, reszketek,
Félek, remegek...
Egy dolog tart életben, a szerelem tüze.
Felemészt a vágy. Mit tegyek nélküled?
Cím nélkül 27
Elnézést kérek az élet nevében.
Lehet, hogy csak én nem értettem félre.
Lehet, hogy én tudom, mi a tévhit,
Mit jelent létezni, és mit jelent élni.
Mert attól, hogy létezel, nem biztos, hogy élsz.
És attól még, hogy élsz, lehet, hogy félsz.
Kordában tart az emberi vétek.
Már várod, mikor lesz mindennek vége.
Átvert az élet, csúnyán cserbenhagyott
Azt hiszem, mégsem én koppanok nagyot.
Ha elfordulnak tőled a vágyott képek,
Próbáld a szemétben meglátni a szépet!
2010. 06. 17.
Lehet, hogy csak én nem értettem félre.
Lehet, hogy én tudom, mi a tévhit,
Mit jelent létezni, és mit jelent élni.
Mert attól, hogy létezel, nem biztos, hogy élsz.
És attól még, hogy élsz, lehet, hogy félsz.
Kordában tart az emberi vétek.
Már várod, mikor lesz mindennek vége.
Átvert az élet, csúnyán cserbenhagyott
Azt hiszem, mégsem én koppanok nagyot.
Ha elfordulnak tőled a vágyott képek,
Próbáld a szemétben meglátni a szépet!
2010. 06. 17.
Cím nélkül 26
Fájó, erőltetett mosolyok.
Nem szívből jön, másoktól lopom.
Ha én mosolygok, ők sírva futnak,
Hogy könnyes mosoly mögött ne lássák a múltat.
Jó érzés, igen, sírni látni,
Sírva élni, vagy sírva bármi.
Nem attól ember, hogy eltitkolja,
Hogy a kínjait hamis mosolyokba fojtja.
Valld be, tudod, ilyenek vagyunk,
Másra szorulni nem akarunk,
Lenézzük azt, kik támaszt keresnek,
Mert mi vagyunk az erősek, ő pedig gyenge.
2010. 06. 12.
Nem szívből jön, másoktól lopom.
Ha én mosolygok, ők sírva futnak,
Hogy könnyes mosoly mögött ne lássák a múltat.
Jó érzés, igen, sírni látni,
Sírva élni, vagy sírva bármi.
Nem attól ember, hogy eltitkolja,
Hogy a kínjait hamis mosolyokba fojtja.
Valld be, tudod, ilyenek vagyunk,
Másra szorulni nem akarunk,
Lenézzük azt, kik támaszt keresnek,
Mert mi vagyunk az erősek, ő pedig gyenge.
2010. 06. 12.
Cím nélkül 25
Szeretlek, remélem elhiszed.
Szeretlek, kérlek, ne feledd!
Ha útadat járod, és látsz száraz virágot,
Ne utáld szegényt, hogy napfényt még nem látott!
Ha útadon lépkedsz és beteg fát látsz majd,
Ne vágd ki, valaki az alatt játszhat!
Ha útadon miattam mész egyre messzebb,
Tudd, hogy én maradok neked a legszebb!
Ha szeptemberi esőt felváltja a hó,
Vissza fogsz térni, mert neked csak itt jó.
Szeretlek, kérlek, ne feledd!
Ha útadat járod, és látsz száraz virágot,
Ne utáld szegényt, hogy napfényt még nem látott!
Ha útadon lépkedsz és beteg fát látsz majd,
Ne vágd ki, valaki az alatt játszhat!
Ha útadon miattam mész egyre messzebb,
Tudd, hogy én maradok neked a legszebb!
Ha szeptemberi esőt felváltja a hó,
Vissza fogsz térni, mert neked csak itt jó.
Csak téged...
Bárhova nézek, csak téged látlak.
Bármerre járok, csak téged várlak.
Bárki, ha beszél, csak téged hallak.
Bárki, ha rámnéz csak téged akarlak.
Bármerre járok, csak téged várlak.
Bárki, ha beszél, csak téged hallak.
Bárki, ha rámnéz csak téged akarlak.
Cím nélkül 24
Nem akartam sokat,
Csak téged kértelek.
Folyton előtőrő könnyeim égetnek.
Égetik a szemem,
Szívem a fájdalom
Nem érzem, hogy élek, bízom, hogy álmodom.
Csak téged kértelek.
Folyton előtőrő könnyeim égetnek.
Égetik a szemem,
Szívem a fájdalom
Nem érzem, hogy élek, bízom, hogy álmodom.
Cím nélkül 23
Ki oly fontos nekünk, miért azt bántjuk meg?
Mert biztosra vesszük, hogy ő is így szeret,
És megbocsátja nekünk, bármit is teszünk?
De miért bocsátunk meg, ha sírva szeretünk?
Miért győz le minden gőgöt a fájdalmas óra,
Miért várjuk dacolva, hogy láthassuk újra?
Hisz tudjuk, hogy megbántott, fáj is a lélek.
A szerelemnek nem számít az önbecsülésed.
Mert biztosra vesszük, hogy ő is így szeret,
És megbocsátja nekünk, bármit is teszünk?
De miért bocsátunk meg, ha sírva szeretünk?
Miért győz le minden gőgöt a fájdalmas óra,
Miért várjuk dacolva, hogy láthassuk újra?
Hisz tudjuk, hogy megbántott, fáj is a lélek.
A szerelemnek nem számít az önbecsülésed.
Cím nélkül 22
Gyűlölök, utálok egyedül lenni,
A sötétben ülni, egyre csak félni,
Miközben tudom hogy valahol távol
Ott vagy te, és szemed nem látom.
Gyűlölöm, hogy kételyek közt szorongat a bánat.
Vajon tényleg hiányzom, vagy ez csak a látszat?
Utálok attól félni, mit csinálhatsz akkor,
Ha tőlem távol vagy, és nem tartasz attól,
Hogy látlak a szemeimmel, hallak a fülemmel,
De elfelejted, mindig érezlek szívemmel.
Elfelejted, esküt tettél, mi csak rólunk szól.
Azóta látok, hallok, érzek minden szót.
Érzem, ha hazudtál, látom, ha szenvedsz.
Ha átkot suttogsz, hallom lelki füleimmel.
A sötétben ülni, egyre csak félni,
Miközben tudom hogy valahol távol
Ott vagy te, és szemed nem látom.
Gyűlölöm, hogy kételyek közt szorongat a bánat.
Vajon tényleg hiányzom, vagy ez csak a látszat?
Utálok attól félni, mit csinálhatsz akkor,
Ha tőlem távol vagy, és nem tartasz attól,
Hogy látlak a szemeimmel, hallak a fülemmel,
De elfelejted, mindig érezlek szívemmel.
Elfelejted, esküt tettél, mi csak rólunk szól.
Azóta látok, hallok, érzek minden szót.
Érzem, ha hazudtál, látom, ha szenvedsz.
Ha átkot suttogsz, hallom lelki füleimmel.
Akkor...
Akkor lesz majd világos csak számodra a szerelem,
Ha utoljára fogod kézbe, s olvasod a levelem.
Akkor jössz rá, fontos voltam, fontosabb, mint bármi más,
Ha sírom alatt fekszem végre, s rád köszön az elmúlás.
Akkor jössz rá, mit vesztettél, nélkülem nincs semmi már,
Akkor eszmélsz rá majd arra, nem figyeltél soha rám,
Akkor ejtesz első könnyet, könnyet, mi csak értem ég,
Akkor sírsz majd szerelemért, habár az már rég nem él,
Akkor jutnak eszedbe az együtt töltött hónapok,
Akkor szeretnél szívedből, mikor én már nem vagyok.
2010. 01. 14.
Ha utoljára fogod kézbe, s olvasod a levelem.
Akkor jössz rá, fontos voltam, fontosabb, mint bármi más,
Ha sírom alatt fekszem végre, s rád köszön az elmúlás.
Akkor jössz rá, mit vesztettél, nélkülem nincs semmi már,
Akkor eszmélsz rá majd arra, nem figyeltél soha rám,
Akkor ejtesz első könnyet, könnyet, mi csak értem ég,
Akkor sírsz majd szerelemért, habár az már rég nem él,
Akkor jutnak eszedbe az együtt töltött hónapok,
Akkor szeretnél szívedből, mikor én már nem vagyok.
2010. 01. 14.
Cím nélkül 21
A sok száz átsírt éjszaka-hiába az ébredés.
A kínnal ejtett minden szó-hiába a kérlelés.
Akármit is csinálhatok-hiába a vágyódás,
Tudom úgyis megbánod majd-hiába is akarnál.
2010. 01. 14.
A kínnal ejtett minden szó-hiába a kérlelés.
Akármit is csinálhatok-hiába a vágyódás,
Tudom úgyis megbánod majd-hiába is akarnál.
2010. 01. 14.
Cím nélkül 19
Mindegy, hol vagyok, az is, hogy kivel,
Ha nem te vagy itt, és nem te vagy velem.
Miért nem csal mosolyt semmi a számra?
Úgy érzem magam, mint egy elhagyott árva .
Nem látom a napfényt, nem érzem a szelet.
Ha te nem vagy velem, élnem sem érdemes.
Ha nem te vagy itt, és nem te vagy velem.
Miért nem csal mosolyt semmi a számra?
Úgy érzem magam, mint egy elhagyott árva .
Nem látom a napfényt, nem érzem a szelet.
Ha te nem vagy velem, élnem sem érdemes.
Cím nélkül 18
Emlékszem, mikor szádat csókoltam...
Hogy fájt a szív... azt hittem megszakad.
Emlékszem a szavakra, mitől szívem remegett.
Sose engedtem volna el kezedet.
Köszönöm az életnek, hogy téged nekem adott.
De azt sajnálom nagyon, hogy hamar el is rabolt.
Könyörgök mindig, hadd kapjalak vissza,
Csak egy kicsit még hadd lássalak újra.
Hadd lássam a szemet, mi szenvedélytől ég.
Nézz rám kérlek úgy, mint ahogyan rég!
Miért ilyen fájdalmas elveszíteni?
Miért ilyen hirtelen kellett elmenni?
Az életem odaadnám csak újabb pár percért,
S együtt mennék veled, honnan visszajöttél.
Fiatal szívem újra szerethetne,
S felette gyászfelhő többé nem lebegne.
Nem volt időm tőled elbúcsúzni sem,
De talán jobb is így... még nem zártam le.
Elmentél igaz, de érzem hogy vársz.
Légy türelemmel, s szívem megtalál.
2009. 09. 14.
Hogy fájt a szív... azt hittem megszakad.
Emlékszem a szavakra, mitől szívem remegett.
Sose engedtem volna el kezedet.
Köszönöm az életnek, hogy téged nekem adott.
De azt sajnálom nagyon, hogy hamar el is rabolt.
Könyörgök mindig, hadd kapjalak vissza,
Csak egy kicsit még hadd lássalak újra.
Hadd lássam a szemet, mi szenvedélytől ég.
Nézz rám kérlek úgy, mint ahogyan rég!
Miért ilyen fájdalmas elveszíteni?
Miért ilyen hirtelen kellett elmenni?
Az életem odaadnám csak újabb pár percért,
S együtt mennék veled, honnan visszajöttél.
Fiatal szívem újra szerethetne,
S felette gyászfelhő többé nem lebegne.
Nem volt időm tőled elbúcsúzni sem,
De talán jobb is így... még nem zártam le.
Elmentél igaz, de érzem hogy vársz.
Légy türelemmel, s szívem megtalál.
2009. 09. 14.
Cím nélkül 17
"Elment." Ez a szó most is úgy fáj.
S percről-percre csak rosszabbá vált.
Ha valaki rámnéz, fejem leszegem,
Ne lássák szememben csillogó könnyemet.
Ne hallják sóhajom, azt, hogy szenvedek.
Ne hallják kínoktól morajló szívemet.
A magánynak fellege vállamra ül.
Lelkemnek kínja sohasem enyhül.
Bár megtehetném, hogy valahányszor sírok,
Édes szomorúsággal karjaidba bújok.
Bár szavak nélkül is vágyam értenéd,
S amint elér a néma hang, te hozzám sietnél.
Mondd, miért nincs így? Miért a magány...
Miért az, mi szerelmes szívemen talál?
Hisz hiába az eget rengető szerelem,
Ha a távolság az, mit legyőzni nem lehet.
2009. 09. 14.
S percről-percre csak rosszabbá vált.
Ha valaki rámnéz, fejem leszegem,
Ne lássák szememben csillogó könnyemet.
Ne hallják sóhajom, azt, hogy szenvedek.
Ne hallják kínoktól morajló szívemet.
A magánynak fellege vállamra ül.
Lelkemnek kínja sohasem enyhül.
Bár megtehetném, hogy valahányszor sírok,
Édes szomorúsággal karjaidba bújok.
Bár szavak nélkül is vágyam értenéd,
S amint elér a néma hang, te hozzám sietnél.
Mondd, miért nincs így? Miért a magány...
Miért az, mi szerelmes szívemen talál?
Hisz hiába az eget rengető szerelem,
Ha a távolság az, mit legyőzni nem lehet.
2009. 09. 14.
Csak egy bűnös csók
Bűnös a lelkem, és vétkes a szám.
Azt mondtuk, semmiség,
Egy csók csupán.
Bár igaz lenne, hogy nem volt más.
Nem volt igaz,
Csak látomás.
De közös a múltunk, s az érzés fáj.
Ez a csók több volt,
Mint villanás.
Hiányzol nagyon, neked más van már,
Bár enyém lennél...
Vágyom rád...
Azt mondtuk, semmiség,
Egy csók csupán.
Bár igaz lenne, hogy nem volt más.
Nem volt igaz,
Csak látomás.
De közös a múltunk, s az érzés fáj.
Ez a csók több volt,
Mint villanás.
Hiányzol nagyon, neked más van már,
Bár enyém lennél...
Vágyom rád...
Cím nélkül 16
Kísért az érzés,
mikor szemembe néztél.
Szívem megremegett.
De mostmár elfeledem..
Elfeledek mindent,
azt is hogy szerettél.
De nem kéne hinnem,
hogy múltadba temettél.
De nem tudom,nem érzem..
Nem ismerlek, nem értem..
Ki vagy te, ki lettél?
Hirtelen elmentél.
Fáj ha rád gondolok.
Lidérc a múlt.
Fáj rólad álmodnom,
szívembe súlyt.
mikor szemembe néztél.
Szívem megremegett.
De mostmár elfeledem..
Elfeledek mindent,
azt is hogy szerettél.
De nem kéne hinnem,
hogy múltadba temettél.
De nem tudom,nem érzem..
Nem ismerlek, nem értem..
Ki vagy te, ki lettél?
Hirtelen elmentél.
Fáj ha rád gondolok.
Lidérc a múlt.
Fáj rólad álmodnom,
szívembe súlyt.
Cím nélkül 15
Nem esik jól, hogy más mellett látlak.
Nem elég az, hogy folyton csak várlak.
Érezni akarlak,látni,és hallani.
Nem csak a távolból könnyeket hullatni...
Nem elég az, hogy folyton csak várlak.
Érezni akarlak,látni,és hallani.
Nem csak a távolból könnyeket hullatni...
Cím nélkül 14
Nincs az a láng, mi örökké ég.
Nincs az a szív, mi örökké él.
Nincs az az ember, ki örökké szeret.
Marad a vágy, mit elfújnak szelek.
Nincs az a szív, mi örökké él.
Nincs az az ember, ki örökké szeret.
Marad a vágy, mit elfújnak szelek.
Cím nélkül 13
Látod az ezernyi fényfoltot az égen?
A csillagok fényei csak érted égnek.
Milliónyi csillag csak érted hull.
De mindegyik fénye a sötétbe fúl.
Bármit megteszek érted, ha kéred,
Hisz téged szeretlek, amíg csak élek.
De nem tart örökké a káprázó csillagfény.
A szerelem, mint minden, egyszer csak véget ér.
A csillagok fényei csak érted égnek.
Milliónyi csillag csak érted hull.
De mindegyik fénye a sötétbe fúl.
Bármit megteszek érted, ha kéred,
Hisz téged szeretlek, amíg csak élek.
De nem tart örökké a káprázó csillagfény.
A szerelem, mint minden, egyszer csak véget ér.
Cím nélkül 12
Magányosan, egyedül.
Búsan és kedvetlenül
Járom ezt a világot,
Elveszítve barátot.
Elvesztettem mindenem.
Egy maradt: az életem.
Minden komor, s oly sivár.
Szatirikus délibáb.
A lélek bennem tán kihalt.
Most ülök egy nagy fa alatt.
Hideg van, fúj a szél,
Egy csodás jövőről mesél.
Milyen jövő lehet az,
Hol a magány megriaszt..
Nincsen jövőm egyedül,
A múlt szívemre nehezül.
Nem kell már az életem,
Nincs, ki fontos énnekem.
Búsan és kedvetlenül
Járom ezt a világot,
Elveszítve barátot.
Elvesztettem mindenem.
Egy maradt: az életem.
Minden komor, s oly sivár.
Szatirikus délibáb.
A lélek bennem tán kihalt.
Most ülök egy nagy fa alatt.
Hideg van, fúj a szél,
Egy csodás jövőről mesél.
Milyen jövő lehet az,
Hol a magány megriaszt..
Nincsen jövőm egyedül,
A múlt szívemre nehezül.
Nem kell már az életem,
Nincs, ki fontos énnekem.
Cím nélkül 11
Fáj, vérzik, könnyezik a szívem.
Szeretném mondani:,,szeretlek”. De kinek?
Te nem vagy itt. Másnak minek mondanám?
Az nem jönne szívből, s úgy Istenigazán.
Ha itt lennél, kezed fognám,
Szemedbe nézve elsuttognám:
A szerelmünk számomra igazi csoda.
Bárcsak ne lenne vége soha!
Ez csak hiú ábránd, csak egy téves remény.
Fáj, hogy nem adtál semmit a szívemért.
Szeretném mondani:,,szeretlek”. De kinek?
Te nem vagy itt. Másnak minek mondanám?
Az nem jönne szívből, s úgy Istenigazán.
Ha itt lennél, kezed fognám,
Szemedbe nézve elsuttognám:
A szerelmünk számomra igazi csoda.
Bárcsak ne lenne vége soha!
Ez csak hiú ábránd, csak egy téves remény.
Fáj, hogy nem adtál semmit a szívemért.
Cím nélkül 10
Fáj minden perc, fájnak az évek.
Könnyem megered, ha a régmúltba nézek.
Látlak téged mikor még szerettél.
De eltelt pár év, és új útra eredtél.
Könnyebb lenne hinni, hogy mindvégig hazudtál,
Nem fájna annyira, hogy szerettél, s elhagytál.
Miért kellett a sok édes, drága szó,
Ha a jövő tudtad, majd nem rólunk szól?
Minden este könnyezek, mielőtt lefekszem,
És ugyanígy teszek, miután felkelek.
Nem én akarom, de nekem csak ez jut,
Az örök szenvedés, mi miattad indult.
Könnyem megered, ha a régmúltba nézek.
Látlak téged mikor még szerettél.
De eltelt pár év, és új útra eredtél.
Könnyebb lenne hinni, hogy mindvégig hazudtál,
Nem fájna annyira, hogy szerettél, s elhagytál.
Miért kellett a sok édes, drága szó,
Ha a jövő tudtad, majd nem rólunk szól?
Minden este könnyezek, mielőtt lefekszem,
És ugyanígy teszek, miután felkelek.
Nem én akarom, de nekem csak ez jut,
Az örök szenvedés, mi miattad indult.
Utolsó éj
Várj, ne sírj! Még itt vagyok.
Holnaptól én leszek az angyalod.
Kérlek, értsd meg, itt nem választhatok.
Nem akarok menni, de nem maradhatok.
Kérlek, ne sírj! Ne így maradj meg bennem!
Ne erre az arcra kelljen emlékeznem.
Ma még veled vagyok, adj szép élményeket,
Hogy szívesen idézzem fel majd az emlékeket.
Tudom, sokszor hiányzom majd, ahogy te is nekem.
Ha sírni akarsz, ne tedd, csak tekints fel az égre!
Meg fogom érezni, hogyha még szeretsz,
S egy hullócsillagot leküldök neked.
Akkor képzeld majd azt, hogy nézem a szemed;
Szemedbe nézve fogom a kezed;
Kezedet fogva megérintem szíved.
Tudd, hogy mindig ott leszek veled!
Odakint sötét van, lassan itt az éjfél.
Jó lenne már, ha aludni térnénk.
De most elmegyek, hogy reggel hiába ne ébressz.
Egyedül maradok az utolsó éjen.
Holnaptól ne keress, többé ne is várj..
S most utoljára mondhatom: Jó éjszakát!
2009. 08. 28.
Holnaptól én leszek az angyalod.
Kérlek, értsd meg, itt nem választhatok.
Nem akarok menni, de nem maradhatok.
Kérlek, ne sírj! Ne így maradj meg bennem!
Ne erre az arcra kelljen emlékeznem.
Ma még veled vagyok, adj szép élményeket,
Hogy szívesen idézzem fel majd az emlékeket.
Tudom, sokszor hiányzom majd, ahogy te is nekem.
Ha sírni akarsz, ne tedd, csak tekints fel az égre!
Meg fogom érezni, hogyha még szeretsz,
S egy hullócsillagot leküldök neked.
Akkor képzeld majd azt, hogy nézem a szemed;
Szemedbe nézve fogom a kezed;
Kezedet fogva megérintem szíved.
Tudd, hogy mindig ott leszek veled!
Odakint sötét van, lassan itt az éjfél.
Jó lenne már, ha aludni térnénk.
De most elmegyek, hogy reggel hiába ne ébressz.
Egyedül maradok az utolsó éjen.
Holnaptól ne keress, többé ne is várj..
S most utoljára mondhatom: Jó éjszakát!
2009. 08. 28.
Cím nélkül 9
Nem találom helyem,
Nem tudom, hol állok.
Az utamra félek
Soha nem találok.
Nem tudom a nevem.
Nem tudom, ki vagyok.
Nem tudom élek-e,
Vagy csupán álmodok.
Nem tudom, hogy ki vagy,
Nem tudom, szeretsz-e.
Nem tudom a választ:
Vajon én szeretlek?
Nem tudom, hol állok.
Az utamra félek
Soha nem találok.
Nem tudom a nevem.
Nem tudom, ki vagyok.
Nem tudom élek-e,
Vagy csupán álmodok.
Nem tudom, hogy ki vagy,
Nem tudom, szeretsz-e.
Nem tudom a választ:
Vajon én szeretlek?
Sakkjátszma
Gyűlöletet láttam a szemében,
S hogy miért kaptam tőle, nem értem.
Nem bántottam őt egy szóval sem,
Sem akit szeret- úgy vélem.
El kell viselnem, hogy makacs és vak,
És akkor bánt meg, mikor akar.
Úgy játszik velem, mint az élet sakktábláján,
Hol én vagyok a paraszt, ki szolgálja királyát.
És ha a királynőt valami sérelem éri,
Ő elindul mindig, s rögtön megvédi.
Elvártad tőlem, hogy segítsek neked,
De nem leszek többé a játékszered.
Ha a játszma véget ér, csak a király marad,
Nem leszek én se, te véded majd magad.
S hogy miért kaptam tőle, nem értem.
Nem bántottam őt egy szóval sem,
Sem akit szeret- úgy vélem.
El kell viselnem, hogy makacs és vak,
És akkor bánt meg, mikor akar.
Úgy játszik velem, mint az élet sakktábláján,
Hol én vagyok a paraszt, ki szolgálja királyát.
És ha a királynőt valami sérelem éri,
Ő elindul mindig, s rögtön megvédi.
Elvártad tőlem, hogy segítsek neked,
De nem leszek többé a játékszered.
Ha a játszma véget ér, csak a király marad,
Nem leszek én se, te véded majd magad.
Cím nélkül 8
Halj meg..Halj meg kedvesem,
Mert szeretni engem nem lehet.
Ki képtelen az igaz vágyra,
Folyton vágyik a halálra.
Mélyen lenni lent a földben
Jobb lehet mint eme ölben..
Mely biztonságot sose nyújt..
Melyet körül ölel sötét múlt..
Melyben sok élet lángja kihúnyt..
Melyből élve nincs kiút...
Feltétel nélkül szeretni én
Képtelen vagyok, nem értem miért..
Talán az a lángolás
Tovatűnő látomás.
Talán egy kis ócska kép
Szebb jövőről jót mesél.
Mikor az a kevés ész,
A gyenge szívvel szembenéz,
Esélytelen minden kéz,
Mely tolvonással nem igéz.
Mert szeretni engem nem lehet.
Ki képtelen az igaz vágyra,
Folyton vágyik a halálra.
Mélyen lenni lent a földben
Jobb lehet mint eme ölben..
Mely biztonságot sose nyújt..
Melyet körül ölel sötét múlt..
Melyben sok élet lángja kihúnyt..
Melyből élve nincs kiút...
Feltétel nélkül szeretni én
Képtelen vagyok, nem értem miért..
Talán az a lángolás
Tovatűnő látomás.
Talán egy kis ócska kép
Szebb jövőről jót mesél.
Mikor az a kevés ész,
A gyenge szívvel szembenéz,
Esélytelen minden kéz,
Mely tolvonással nem igéz.
Cím nélkül 7
Túl késő rájönni, hogy mindennek vége.
Nem törődtünk azzal, hogy mi nem volt rendben.
Visszagondolva.. egy pillanat az egész.
Most se hiszem el, hogy ennyi volt és kész.
Naponta töprengek, hol rontottam el,
Hol rontottuk el, így akartuk-e?
Elmém sötét utcáin lépkedek.
Így se értelek, most se értelek...
Bárcsak pár szóval újrakezdhetnénk,
De félek, hiába... újra megtennénk.
Újra, meg újra felteszem a kérdést:
Szerettelek vajon? És te szerettél?
Ha szerettél, vajon miért mentél el?
S ha szerettelek, miért engedtem ezt?
Jó lenne ezeket tőled megkérdezni,
De lehet, hogy félek a választ hallani.
Nem kéne rád gondolni minden egyes percben.
Talán könnyebb lenne mindent elfelednem.
Mégis a sorok közt megkapom a választ:
Most is szeretlek. Még mindig téged várlak.
2009. 08. 24.
Nem törődtünk azzal, hogy mi nem volt rendben.
Visszagondolva.. egy pillanat az egész.
Most se hiszem el, hogy ennyi volt és kész.
Naponta töprengek, hol rontottam el,
Hol rontottuk el, így akartuk-e?
Elmém sötét utcáin lépkedek.
Így se értelek, most se értelek...
Bárcsak pár szóval újrakezdhetnénk,
De félek, hiába... újra megtennénk.
Újra, meg újra felteszem a kérdést:
Szerettelek vajon? És te szerettél?
Ha szerettél, vajon miért mentél el?
S ha szerettelek, miért engedtem ezt?
Jó lenne ezeket tőled megkérdezni,
De lehet, hogy félek a választ hallani.
Nem kéne rád gondolni minden egyes percben.
Talán könnyebb lenne mindent elfelednem.
Mégis a sorok közt megkapom a választ:
Most is szeretlek. Még mindig téged várlak.
2009. 08. 24.
Elárulva
Üdv, újra itt vagyok.
Megint elárulva.
Kikről nem gondoltam,
Azok hátbaszúrtak.
Meg kéne gondolnom,
Azt, hogy kiben bízom.
Nem naivnak lenni,
Mert mindig megszívom.
Kíváncsi az élet
Mennyit bírhatunk ki,
Hány árulás kell még,
Hogy ne legyen senki;
Ne legyen senki sem,
Kire magunk bíznánk.
Ne legyen, ki megvéd,
Ha nagyot hibáznánk.
Végül tudom úgyis
Egyedül maradok,
És majd lassan elvész
Az összes bizalom.
2010. 07. 17.
Megint elárulva.
Kikről nem gondoltam,
Azok hátbaszúrtak.
Meg kéne gondolnom,
Azt, hogy kiben bízom.
Nem naivnak lenni,
Mert mindig megszívom.
Kíváncsi az élet
Mennyit bírhatunk ki,
Hány árulás kell még,
Hogy ne legyen senki;
Ne legyen senki sem,
Kire magunk bíznánk.
Ne legyen, ki megvéd,
Ha nagyot hibáznánk.
Végül tudom úgyis
Egyedül maradok,
És majd lassan elvész
Az összes bizalom.
2010. 07. 17.
Tiltott szerelem
Gyakran a párnámon könnyeim hulltak.
Kértem a sorsot újra- és újra.
Adjon egy személyt, ki szívből szeret.
Váltsa fel szívemben tavasz a telet.
Hónapok teltek, egyre csak vártam.
S egyre nőtt az űr a piciny szobácskában.
Eljött a nap, te utamra léptél.
Szívem zakatolt, ha szemembe néztél.
Mégis az érzés egy újabb tiltott út.
Megtaláltalak, de az élet nagyobb úr.
Tiltott az érzés, tilos a szó,
Tilos lett minden, mi csak veled jó.
Órákig ülünk egy kopott kis padon,
S hogy mit is érzek, te meg nem tudhatod.
Rám nézel mindig igéző szemekkel.
Sírni volna jó, mégis csak nevetek.
Már feladtam a reményt, de egy dolog tart.
Meghalni kéne, de te még velem vagy.
Ha nem is szerelem, de fontosnak érzel,
És amíg így van, lelkem nem vész el.
Kértem a sorsot újra- és újra.
Adjon egy személyt, ki szívből szeret.
Váltsa fel szívemben tavasz a telet.
Hónapok teltek, egyre csak vártam.
S egyre nőtt az űr a piciny szobácskában.
Eljött a nap, te utamra léptél.
Szívem zakatolt, ha szemembe néztél.
Mégis az érzés egy újabb tiltott út.
Megtaláltalak, de az élet nagyobb úr.
Tiltott az érzés, tilos a szó,
Tilos lett minden, mi csak veled jó.
Órákig ülünk egy kopott kis padon,
S hogy mit is érzek, te meg nem tudhatod.
Rám nézel mindig igéző szemekkel.
Sírni volna jó, mégis csak nevetek.
Már feladtam a reményt, de egy dolog tart.
Meghalni kéne, de te még velem vagy.
Ha nem is szerelem, de fontosnak érzel,
És amíg így van, lelkem nem vész el.
Szeretnék...
Szeretnék mindig tökéletes lenni,
Szeretnék neked megfelelni,
Sose bántani meg, szívből szeretni...
Szeretnék mindig őszintén nevetni.
De hiába próbálom, nem vagyok ilyen,
Sokszor bántalak, de sohasem direkt.
Ha szomorú vagyok, neked is fáj,
Szemed mindig a lelkembe lát.
Bár elmondanám, ha valami bánt,
És nem csak a dühöm zúdítanám rád.
Bár olyan lehetnék, ki sohase hibázik,
De belőlem sajnos, sok minden hiányzik.
Szeretnék neked megfelelni,
Sose bántani meg, szívből szeretni...
Szeretnék mindig őszintén nevetni.
De hiába próbálom, nem vagyok ilyen,
Sokszor bántalak, de sohasem direkt.
Ha szomorú vagyok, neked is fáj,
Szemed mindig a lelkembe lát.
Bár elmondanám, ha valami bánt,
És nem csak a dühöm zúdítanám rád.
Bár olyan lehetnék, ki sohase hibázik,
De belőlem sajnos, sok minden hiányzik.
Szerelmes halál
Ki az a fiú, kié szerelmed?
Kié az a hű szív, mely csak érted ver?
Mindent feledsz bánatodban,
Szerelmedben, mámorodban.
Naiv kislány! Mit érsz vele,
Ha egy férfi mellett leszel?
Nem segít a bajaidon,
Csak szempár legel bájaidon.
Figyelj kislány! Miért jó neked,
Ha másnak adod gyenge kezed?
Bolond, aki szerelemért
Szenvedésnek hajtja fejét.
Hisz egy szerelem csak addig él,
Ha mindhalálig elkísér.
Van, ki ehhez tartja magát,
S a vér hamar elönti agyát.
S azt hiszi, hogy attól jobb lesz,
Ha véget vet az életének…
A szerelem –vagy nevezzem úgy: Halál
Minden embert végigmér, míg áldozatra talál.
Kié az a hű szív, mely csak érted ver?
Mindent feledsz bánatodban,
Szerelmedben, mámorodban.
Naiv kislány! Mit érsz vele,
Ha egy férfi mellett leszel?
Nem segít a bajaidon,
Csak szempár legel bájaidon.
Figyelj kislány! Miért jó neked,
Ha másnak adod gyenge kezed?
Bolond, aki szerelemért
Szenvedésnek hajtja fejét.
Hisz egy szerelem csak addig él,
Ha mindhalálig elkísér.
Van, ki ehhez tartja magát,
S a vér hamar elönti agyát.
S azt hiszi, hogy attól jobb lesz,
Ha véget vet az életének…
A szerelem –vagy nevezzem úgy: Halál
Minden embert végigmér, míg áldozatra talál.
Századunk lázadói
Lázadók! Oly sokan vagyunk.
Erősebb másnál az akaratunk.
Minden ellen lázadunk,
Fekete ruhát hordunk.
Mindannyian mást akarunk,
Mindenkire lendít karunk.
De ha nem tudjátok, mi az ok,
Hogy mi ellen is lázadtok,
Közénk valók nem vagytok.
Utánoztok minket csak,
Úgy vélitek, ez a klassz.
Menő az, ki mást csinál,
És mindenkinek ellenáll.
De majd eltapossuk azokat,
Kik semmiért dacolnak,
Hiába is majmolnak.
Lázadók! Mi oly sokan vagyunk.
A selejteknek teret nem hagyunk.
Erősebb másnál az akaratunk.
Minden ellen lázadunk,
Fekete ruhát hordunk.
Mindannyian mást akarunk,
Mindenkire lendít karunk.
De ha nem tudjátok, mi az ok,
Hogy mi ellen is lázadtok,
Közénk valók nem vagytok.
Utánoztok minket csak,
Úgy vélitek, ez a klassz.
Menő az, ki mást csinál,
És mindenkinek ellenáll.
De majd eltapossuk azokat,
Kik semmiért dacolnak,
Hiába is majmolnak.
Lázadók! Mi oly sokan vagyunk.
A selejteknek teret nem hagyunk.
Semmi sincs
Semmi sem olyan, mint akkor rég..
Semmi nem jó, és semmi sem szép..
Semmi.. semmi sincs...
Csend idebent, csend odakint.
Emberi ködös ábrándokról
Többé se hang, se zene nem szól,
Semmi.. semmi sincs...
Csend idebent, csend odakint.
Hallgat a kín, a szenvedés is,
Tegnap még fájt, ma sebet enyhít.
Semmi.. semmi sincs...
Csend idebent, csend odakint.
Nincs többé szív, se szeretet már.
Nincs aki hívna, nincs aki vár.
Semmi.. semmi sincs...
Csend sincs immár, se bent, se kint.
Semmi nem jó, és semmi sem szép..
Semmi.. semmi sincs...
Csend idebent, csend odakint.
Emberi ködös ábrándokról
Többé se hang, se zene nem szól,
Semmi.. semmi sincs...
Csend idebent, csend odakint.
Hallgat a kín, a szenvedés is,
Tegnap még fájt, ma sebet enyhít.
Semmi.. semmi sincs...
Csend idebent, csend odakint.
Nincs többé szív, se szeretet már.
Nincs aki hívna, nincs aki vár.
Semmi.. semmi sincs...
Csend sincs immár, se bent, se kint.
Sajnálom
Sajnálom azt, kivé évek során lettem.
Gyermek voltam egykor, s most bűnnel teli lelkem.
Sajnálok már mindent, amit eddig tettem.
Sajnálom azt is, hogy egyszer megszülettem.
Gyermek voltam egykor, s most bűnnel teli lelkem.
Sajnálok már mindent, amit eddig tettem.
Sajnálom azt is, hogy egyszer megszülettem.
Régi hegek
A gyenge cérna elszabdalva.
Régi hegek felszaggatva.
Száz sebemből egyre vérzem.
Az emlékekbe halok, érzem.
2009. 11. 10.
Régi hegek felszaggatva.
Száz sebemből egyre vérzem.
Az emlékekbe halok, érzem.
2009. 11. 10.
Ő és Én
Szóltak, emlékszem.
Szóltak, kimentem.
Egy másik is ott volt.
Csak állt, és nem szólt.
Hasonlítottunk.
Egyformák voltunk.
Minden szem követett.
Felleg lebegett.
Fekete felhő.
Körülölelő.
Ketten léptünk egyet.
Négy láb egymás mellett.
Minket figyeltek
Árgus szemekkel.
Nem kísért senki sem.
Én őt, ő engem.
2010. 06. 09.
Szóltak, kimentem.
Egy másik is ott volt.
Csak állt, és nem szólt.
Hasonlítottunk.
Egyformák voltunk.
Minden szem követett.
Felleg lebegett.
Fekete felhő.
Körülölelő.
Ketten léptünk egyet.
Négy láb egymás mellett.
Minket figyeltek
Árgus szemekkel.
Nem kísért senki sem.
Én őt, ő engem.
2010. 06. 09.
Ne...!
Ne oktass engem, hisz lehet, hogy ismersz,
De én sem játszom neked az Istent.
Ne flegmázz velem, hisz lehet, nem értesz,
Ha mindig kérdéssel felelsz a kérdésre.
Ne te mondd meg, hogy ki vagyok valóban,
Ha a saját életedet nem tartod kordában.
Ne te tudd jobban, hogy nekem mi a jó,
Mert lehet, az életem süllyedő hajó.
De ha süllyed a hajó, a patkány menekül,
S maradok a jéghegyen egyes-egyedül.
De én sem játszom neked az Istent.
Ne flegmázz velem, hisz lehet, nem értesz,
Ha mindig kérdéssel felelsz a kérdésre.
Ne te mondd meg, hogy ki vagyok valóban,
Ha a saját életedet nem tartod kordában.
Ne te tudd jobban, hogy nekem mi a jó,
Mert lehet, az életem süllyedő hajó.
De ha süllyed a hajó, a patkány menekül,
S maradok a jéghegyen egyes-egyedül.
Mikor meghalok
Mikor meghalok,
Oly sírba rakjatok,
Mely épp oly névtelen,
Mint az életem.
Koporsóm ne legyen,
Csak puszta testemet
A földbe dobjátok,
S mélyre ássátok.
Majd kihűlt szívemből
Gyökerek hada nő,
S fekete rózsaként
A felszínen újra él.
Ha lesz, ki arra jár,
Síromra rátalál,
A virágot letépi,
S létemet megérti.
Oly sírba rakjatok,
Mely épp oly névtelen,
Mint az életem.
Koporsóm ne legyen,
Csak puszta testemet
A földbe dobjátok,
S mélyre ássátok.
Majd kihűlt szívemből
Gyökerek hada nő,
S fekete rózsaként
A felszínen újra él.
Ha lesz, ki arra jár,
Síromra rátalál,
A virágot letépi,
S létemet megérti.
Ment a hős...
Azt mondták neki, vegye be az orvosságot,
De vértől ázott teste kidobta magából.
***
Ment a hős. Ment a csatatéren,
De egy pisztoly az oldalába lőtte.
Nem esett össze, csak nézte a messzeséget;
Nem látott mást, csak harcoló ellenséget.
S hogy melyik lőtte meg? Nem kérdezte soha,
De bántotta a szívét: Így él egy katona.
Társai is véres, ütött, koszos képpel
Rohantak az ellenségnek pont a közepébe.
Hamar a segély megérkezett érte.
Hiába jönnek, mert meghal ő már-vélte.
/ Ment a hős. Ment a csatatéren
Immáron golyóval az oldalába lőve. /
Bevitték a sok sebesült közé.
Odahajolt volna barátai fölé.
A keserédes szavakkal súgta volna nekik:
A SZABADSÁG ÉLNI FOG, DRÁGA TESTVÉREIM.
Lefektették szegényt egy tiszta ágyra.
Próbáltak segíteni, és nem is hiába.
De a katona nem, nem akart már élni.
Megtette, mit kellett: a hazát védte eddig.
De megtört lélekkel, összetört testtel
Nem akarta ő, hogy a családjához menjen.
2006. 11. 02.
De vértől ázott teste kidobta magából.
***
Ment a hős. Ment a csatatéren,
De egy pisztoly az oldalába lőtte.
Nem esett össze, csak nézte a messzeséget;
Nem látott mást, csak harcoló ellenséget.
S hogy melyik lőtte meg? Nem kérdezte soha,
De bántotta a szívét: Így él egy katona.
Társai is véres, ütött, koszos képpel
Rohantak az ellenségnek pont a közepébe.
Hamar a segély megérkezett érte.
Hiába jönnek, mert meghal ő már-vélte.
/ Ment a hős. Ment a csatatéren
Immáron golyóval az oldalába lőve. /
Bevitték a sok sebesült közé.
Odahajolt volna barátai fölé.
A keserédes szavakkal súgta volna nekik:
A SZABADSÁG ÉLNI FOG, DRÁGA TESTVÉREIM.
Lefektették szegényt egy tiszta ágyra.
Próbáltak segíteni, és nem is hiába.
De a katona nem, nem akart már élni.
Megtette, mit kellett: a hazát védte eddig.
De megtört lélekkel, összetört testtel
Nem akarta ő, hogy a családjához menjen.
2006. 11. 02.
Megölni jöttél
Úgy szeretnék sírni,
De tudom, hogy nem szabad.
Megbántottál akkor...
Még fülemben cseng szavad.
Hogy tehetted ezt?
Kit annyira szerettem...
Egyszer rosszat mondtál,
Már akkor értettem.
Nem szerettél, tudom,
Csak az álmaimat.
Azokat se tudni,
Elvenni akartad.
Álmaim éltettek.
Te is jól tudtad,
S most hogy elvetted,
Nem élek már sokat.
Fáradt szívemből
Egy mondat száll önként:
Te nem szeretni akartál,
Megölni jöttél.
2006. 10. 31.
De tudom, hogy nem szabad.
Megbántottál akkor...
Még fülemben cseng szavad.
Hogy tehetted ezt?
Kit annyira szerettem...
Egyszer rosszat mondtál,
Már akkor értettem.
Nem szerettél, tudom,
Csak az álmaimat.
Azokat se tudni,
Elvenni akartad.
Álmaim éltettek.
Te is jól tudtad,
S most hogy elvetted,
Nem élek már sokat.
Fáradt szívemből
Egy mondat száll önként:
Te nem szeretni akartál,
Megölni jöttél.
2006. 10. 31.
Ha tehetném...
Néha olyan szívesen megtennék dolgokat.
Spontán felhívni, hogy halljam a hangodat,
Felülni az első vonatra feléd;
Mindegy melyik az, ha hozzád visz, elég.
Mikor meglátlak, karodba ugrani rögtön.
Nem baj, ha elesünk,majd ülünk a földön.
Mikor szemed fáradt, nem csinálni mást,
Fejed simogatva ölembe hajtanám.
Ha nem szólalsz meg, csak mosolyogni rajta.
Ha megkérded, mi történt, nevetnék halkan.
Mikor már látom, hogy tényleg nem érted,
Füledbe súgnám: Csak szeretlek téged.
2009. 11. 12.
Spontán felhívni, hogy halljam a hangodat,
Felülni az első vonatra feléd;
Mindegy melyik az, ha hozzád visz, elég.
Mikor meglátlak, karodba ugrani rögtön.
Nem baj, ha elesünk,majd ülünk a földön.
Mikor szemed fáradt, nem csinálni mást,
Fejed simogatva ölembe hajtanám.
Ha nem szólalsz meg, csak mosolyogni rajta.
Ha megkérded, mi történt, nevetnék halkan.
Mikor már látom, hogy tényleg nem érted,
Füledbe súgnám: Csak szeretlek téged.
2009. 11. 12.
Érted élt...
El is mész mellettem, de nem veszel észre,
Az se tűnik fel, hogy mindig téged nézlek.
Tudom, hogy mást szeretsz, hogy nem vagyok senki,
De tudd, hogy egy senki is tud igazán szeretni.
Kezedben a levelem, benne a képem,
Hátulján a felirat: "Csak érted élek."
Másnap jön a válasz: "Sajnálom, de nem."
Kezem remegni kezd, s könnyem elered.
Pár nap múlva kapsz egy sötét borítékot,
Benne csak egy helyszínt, és egy időpontot.
Mit tehetnél, elmész. Mindenki sír.
Egy ember a távolból közelebb hív.
Odalépsz a koporsómhoz, rávésve egy mondat:
"Itt fekszik a lány, ki miattad élt, s meghalt."
Az se tűnik fel, hogy mindig téged nézlek.
Tudom, hogy mást szeretsz, hogy nem vagyok senki,
De tudd, hogy egy senki is tud igazán szeretni.
Kezedben a levelem, benne a képem,
Hátulján a felirat: "Csak érted élek."
Másnap jön a válasz: "Sajnálom, de nem."
Kezem remegni kezd, s könnyem elered.
Pár nap múlva kapsz egy sötét borítékot,
Benne csak egy helyszínt, és egy időpontot.
Mit tehetnél, elmész. Mindenki sír.
Egy ember a távolból közelebb hív.
Odalépsz a koporsómhoz, rávésve egy mondat:
"Itt fekszik a lány, ki miattad élt, s meghalt."
Enigma
Hiába nekem elnyomás,
A kényszer vagy a vallatás.
Gyere, soha meg nem törsz!
Jégveremben dörömbölsz.
Az vagyok, ki sose vall,
Torokkínzó minden hang.
Oltalmazz meg oh, Nagyúr!
Kevély fiad megbutult.
Szép szavával rám nem hat,
Akármit is akarhat.
Bűnbánásom nem leli,
A sivár lelkem kémleli.
Diadalt ma nem szerez,
Ott a porban lent leledz.
Ne kísérts, te bűnös lény!
El a szavad sosem ér.
Nincsen az a fájdalom,
Gonoszság, vagy hatalom,
Esdeklés, vagy korruptság,
Magamat miért feladnám.
[Most pedig olvasd egybe az első betűket! A kettőshangzó is egy betűnek számít.]
A kényszer vagy a vallatás.
Gyere, soha meg nem törsz!
Jégveremben dörömbölsz.
Az vagyok, ki sose vall,
Torokkínzó minden hang.
Oltalmazz meg oh, Nagyúr!
Kevély fiad megbutult.
Szép szavával rám nem hat,
Akármit is akarhat.
Bűnbánásom nem leli,
A sivár lelkem kémleli.
Diadalt ma nem szerez,
Ott a porban lent leledz.
Ne kísérts, te bűnös lény!
El a szavad sosem ér.
Nincsen az a fájdalom,
Gonoszság, vagy hatalom,
Esdeklés, vagy korruptság,
Magamat miért feladnám.
[Most pedig olvasd egybe az első betűket! A kettőshangzó is egy betűnek számít.]
Elvesztett szerelem
Miért fáj ennyire, hogy nem láthatlak?
Miért nem hittem a bölcsebb szavaknak?
Az élet csak egy játék, és én vesztettem.
Rossz lépést tettem: azt, hogy szeretlek.
Most, hogy búcsút vettünk,s utunk ketté vált,
Az élet folyton kínoz, s minden perce fáj.
Bárcsak ne lenne másé a szíved,
És bár ne kéne örökre elköszönnöm tőled.
Eszembe jutnak az együt töltött percek,
Legbelül meghalok, mert nem vagy enyém, érzem.
A süvítő szél is a nevedet suttogja,
De én nem vagyok kíváncsi, csak a te hangodra.
A szemed színét, ölelésed nem váltja fel semmi,
Nincs értelme sírva a párnámhoz bújni.
Legnagyobb hibám, hogy él bennem a remény,
Szerintem ez hiba, mások szerint erény.
Ha kívánhatnék valamit, a szerelmed kérném,
Mert úgy érzem ennél nincsen nagyobb érték.
Nem tudom elfeledni a csókodat sem,
Ami neked szintén semmit nem jelent.
Téged nem lehet okolni, nem a te hibád.
Én hibáztam, tudom, és ez nagyon bánt.
Mi a jobb, nem tudom, élni nélküled,
Vagy meghalni egyedül, hogy senki se szeret.
Miért nem hittem a bölcsebb szavaknak?
Az élet csak egy játék, és én vesztettem.
Rossz lépést tettem: azt, hogy szeretlek.
Most, hogy búcsút vettünk,s utunk ketté vált,
Az élet folyton kínoz, s minden perce fáj.
Bárcsak ne lenne másé a szíved,
És bár ne kéne örökre elköszönnöm tőled.
Eszembe jutnak az együt töltött percek,
Legbelül meghalok, mert nem vagy enyém, érzem.
A süvítő szél is a nevedet suttogja,
De én nem vagyok kíváncsi, csak a te hangodra.
A szemed színét, ölelésed nem váltja fel semmi,
Nincs értelme sírva a párnámhoz bújni.
Legnagyobb hibám, hogy él bennem a remény,
Szerintem ez hiba, mások szerint erény.
Ha kívánhatnék valamit, a szerelmed kérném,
Mert úgy érzem ennél nincsen nagyobb érték.
Nem tudom elfeledni a csókodat sem,
Ami neked szintén semmit nem jelent.
Téged nem lehet okolni, nem a te hibád.
Én hibáztam, tudom, és ez nagyon bánt.
Mi a jobb, nem tudom, élni nélküled,
Vagy meghalni egyedül, hogy senki se szeret.
Egy megtört lény...
Látom, hogy sírsz, hogy valami fáj.
Szomorú könny ragyog szemeid sarkán.
Látom, hogy remegsz, valamitől félsz.
Imádkozó kézzel valamit remélsz.
Nyitva tartod szemed, nem akarsz aludni.
Egyszer csak hirtelen a hideg kezd rázni.
Gyengén, kifordulva magadból roskadsz a földre.
Úgy érzed tested, szíved darabokra törtek.
Mi az ok, mitől így összetörtél,
Hogy erős emberből egy senki lettél?
Mi fájhat ennyire, hogy elárultad magad?
Büszkeséged feladva egy megtört lény maradsz.
Szomorú könny ragyog szemeid sarkán.
Látom, hogy remegsz, valamitől félsz.
Imádkozó kézzel valamit remélsz.
Nyitva tartod szemed, nem akarsz aludni.
Egyszer csak hirtelen a hideg kezd rázni.
Gyengén, kifordulva magadból roskadsz a földre.
Úgy érzed tested, szíved darabokra törtek.
Mi az ok, mitől így összetörtél,
Hogy erős emberből egy senki lettél?
Mi fájhat ennyire, hogy elárultad magad?
Büszkeséged feladva egy megtört lény maradsz.
Búcsúversem
Ha majd egyszer eljön a pillanat, hogy búcsúzni kell,
Ne bámulj rám könnyező szemekkel!
Ha búcsúzunk, akkor így kellett lenni,
És ezentúl is próbálj meg boldogan élni!
Ha majd egyszer eszedbe jutok,
És fáj a múlt, mi úgy tovább futott,
Ne keress helyemre mást, mert nem segít,
És ne feledd, ha hiányzom, akkor se sírj!
Ne bámulj rám könnyező szemekkel!
Ha búcsúzunk, akkor így kellett lenni,
És ezentúl is próbálj meg boldogan élni!
Ha majd egyszer eszedbe jutok,
És fáj a múlt, mi úgy tovább futott,
Ne keress helyemre mást, mert nem segít,
És ne feledd, ha hiányzom, akkor se sírj!
Azt ígérted...
Azt mondtad, mindig velem leszel.
Most mégsem vagy itt.
Azt ígérted, sosem hagysz el.
De mégsincs ez így.
Téged elszólít valami,
Valami nálam fontosabb.
Nem tudlak feledni.
Az ígéret elsuhant.
Hol vagy, mikor fáj a lét,
Mikor könnytől ázik párnám?
Magányos minden éj,
Mikor ölelésed várnám.
Most mégsem vagy itt.
Azt ígérted, sosem hagysz el.
De mégsincs ez így.
Téged elszólít valami,
Valami nálam fontosabb.
Nem tudlak feledni.
Az ígéret elsuhant.
Hol vagy, mikor fáj a lét,
Mikor könnytől ázik párnám?
Magányos minden éj,
Mikor ölelésed várnám.
A porond
Megint itt maradtam, ismét egyedül.
A magány körbevesz, egyre hegedül.
Megint itt állok a porond közepén.
Büszkeségem hever a romok peremén.
Minden, mi eddig reményem adta,
Most együtt fakad kínzó dalra.
Megint itt állok a porond közepén.
És várják egyre, hogy táncoljak én.
Megint rámszakadt minden szégyen.
Megint öltözzek talpig feketébe,
Hogy gyászosan álhassak a porond közepén,
És ti is lássátok: Ez vagyok én!
2009. 12. 26.
A magány körbevesz, egyre hegedül.
Megint itt állok a porond közepén.
Büszkeségem hever a romok peremén.
Minden, mi eddig reményem adta,
Most együtt fakad kínzó dalra.
Megint itt állok a porond közepén.
És várják egyre, hogy táncoljak én.
Megint rámszakadt minden szégyen.
Megint öltözzek talpig feketébe,
Hogy gyászosan álhassak a porond közepén,
És ti is lássátok: Ez vagyok én!
2009. 12. 26.
Cím nélkül 6
Lassan megszokássá válik, ami fáj.
Nem enyhíti semmi öröm már.
Lassan eltűnnek a szép napok a ködben.
Nem hozza elő többé se ember, se Isten.
Lassan eltűnnek az emberek körül.
Nem lesz, ki valaha neked is örül.
Lassan véget ér az elbaszott élet.
Akkor jönnek elő az elvesztett évek.
Nem enyhíti semmi öröm már.
Lassan eltűnnek a szép napok a ködben.
Nem hozza elő többé se ember, se Isten.
Lassan eltűnnek az emberek körül.
Nem lesz, ki valaha neked is örül.
Lassan véget ér az elbaszott élet.
Akkor jönnek elő az elvesztett évek.
2010. július 19., hétfő
Cím nélkül 5
Nem szerettél sose, rá kellett jönnöm,
Elég későn ahhoz, hogy szívem összetörjön.
Ha hatalmam lenne hozzá, úgyse bántanálak,
Pedig lelkem leromboltad, mint egy kártyavárat.
Most újra egyedül. Csak járom a várost.
Az éj leple alatt minden oly álmos.
Nem érzed a kínt, mit miattad élek meg.
Fáj, hogy nem szeretsz, fáj, hogy nem értelek.
Elég későn ahhoz, hogy szívem összetörjön.
Ha hatalmam lenne hozzá, úgyse bántanálak,
Pedig lelkem leromboltad, mint egy kártyavárat.
Most újra egyedül. Csak járom a várost.
Az éj leple alatt minden oly álmos.
Nem érzed a kínt, mit miattad élek meg.
Fáj, hogy nem szeretsz, fáj, hogy nem értelek.
Cím nélkül 4
Tenger felszínén mélybe bukó habok,
Éjféli sötétben mászkáló alakok.
Temetőben, síri csendben szélsusogás üzen:
Egyetlen vagyok, kitől nem kell félned.
Ezt az üzenetem halld meg, kérlek gyorsan!
Szaladj az éjféli sötétben a Holddal!
Légy Te a tenger habja! Jöjj velem a mélybe!
Bárcsak szél lennék, hogy átölelhetnélek!
Éjféli sötétben mászkáló alakok.
Temetőben, síri csendben szélsusogás üzen:
Egyetlen vagyok, kitől nem kell félned.
Ezt az üzenetem halld meg, kérlek gyorsan!
Szaladj az éjféli sötétben a Holddal!
Légy Te a tenger habja! Jöjj velem a mélybe!
Bárcsak szél lennék, hogy átölelhetnélek!
Cím nélkül 2
Szerelmes vagyok, mámorban.
Téged láttalak álmomban.
Kezem fogtad, nevettél.
Szemembe néztél, szerettél.
Eljött a reggel, üres az ágy.
Álmommal tűntél, maradt a vágy.
Várlak most is, várlak mindig téged.
Képzelem, hogy veled rámtalál az élet.
Telnek a napok, várok rád.
Minden azt súgja: elhagytál.
Madarak keserves énekét hallgatom.
Fájó szívem szeret, immáron bevallom.
Hallod kedvesem? Neked zúg a szél.
Üzenetem viszi. Megsirat az ég.
Üzenem, hogy várok éjjel-nappal rád.
Jó lenne, ha itt lennél, ha elfogadnál.
Téged láttalak álmomban.
Kezem fogtad, nevettél.
Szemembe néztél, szerettél.
Eljött a reggel, üres az ágy.
Álmommal tűntél, maradt a vágy.
Várlak most is, várlak mindig téged.
Képzelem, hogy veled rámtalál az élet.
Telnek a napok, várok rád.
Minden azt súgja: elhagytál.
Madarak keserves énekét hallgatom.
Fájó szívem szeret, immáron bevallom.
Hallod kedvesem? Neked zúg a szél.
Üzenetem viszi. Megsirat az ég.
Üzenem, hogy várok éjjel-nappal rád.
Jó lenne, ha itt lennél, ha elfogadnál.
Be nem teljesült álom
Sötét, hideg éjszaka. Éjfélt üt az óra.
Hallom, hogy az ablakomon halkan bekopognak.
Látom, hogy odakint záporeső hull.
Sétálok az ajtó felé, a zárban van a kulcs.
Kinyitom az ajtót, ott állsz, arcod rideg.
Rád nézek, kezed véres, kirázott a hideg.
Zavartan rád kiáltok: Mondd, mi történt veled!
Elmondod, mit tettél - testem beleremeg.
Megcsalt a barátnőd, te végeztél vele -
Elmeséled halkan, majd könnyes szemmel nézel.
Tartom a vállam neked, sírd ki magad bátran!
Most szörnyülködnöm kéne, de olyan jó, hogy látlak.
Elmondanám, hogy szeretlek, de nem ez a jó alkalom,
Aztán olyat teszel, miből úgy tűnik, hogy akarod...
Akarod, hogy szeresselek, tettel, ne csak szóval;
Édesíted ajkamat több ezernyi csókkal.
Tudom, hogy zavart vagy, hogy nem tiszta az elméd,
De jó lenne, ha az éjszakát velem eltöltenéd.
Izzik a vágy a szobában, te teljesen más vagy.
Eddig barát voltál, de már más szemmel látlak.
Nem zavar, mit tettél, tudom, hogy ki vagy.
Akármit is teszel, a vágyam hozzád hajt.
Ez az éjjel legyen miénk, add nekem magad,
És ha bárki kérdi, mi volt ekkor, soha le ne tagadd!
Csodás az éjszaka, s a vágy is csak a miénk,
Hogy így marad örökre, kérlek, ennyit ígérj!
Aztán eljött a reggel... álom volt az egész.
Könnybe lábad szemem... mégsem vagy az enyém.
Üres párnámra tekintek: Miért fáj, mi csak álom?
Talán, hogy megtörténjen, most is csak azt várom.
Naiv gondolatok, széthullott emlékek.
Így nem tudok élni, nekem csakis ő kell!
Csörög a telefon, tudom, hogy ki az.
Remélem, hogy az álom valóságba csap.
Jól gondoltam, te hívtál, de a remény szertefoszlott.
Barátnődet eljegyezted, s legelsőnek tudom.
Kedvességnek szántad, hisz a barátságod kapom,
De nem sejtheted, hogy ettől én már nagyon távol vagyok.
Elmentem az esküvődre, menyasszonyod hófehérben,
Csak én vagyok az, aki a tömegben ül feketében.
Elcsattan a csókotok, szemem összeszorítom,
Közös emlékeinkre pedig sötét fátylat borítok.
Hazafelé menet leülök egy fűzfa alá.
Gondolkozok, mi lenne jó... talán csak a halál.
Igen... most úgy tűnik, ez a legjobb megoldás...
Szerzek egy kötelet, és jön a végállomás.
Mielőtt ezt megteszem, a fába vésem neveinket.
Remélem, ha arra jársz, felidézed emlékemet.
Búcsú üzenetként díszeleg a fatörzsön.
Tudd, hogy az emlékedet a túlvilágon megőrzöm.
Mégis azt remélem, hogy te sem maradsz boldog,
És a szenvedés megtalál, akárcsak a gondok.
Remélem, hogy megtudod, milyen az, ha vége...
Ha hiába is akarod, nem szeretnek téged,
Milyen az, ha a szerelmedet más mellett látod...
Kívánom, hogy ismerd meg a kegyetlen világot!
Hallom, hogy az ablakomon halkan bekopognak.
Látom, hogy odakint záporeső hull.
Sétálok az ajtó felé, a zárban van a kulcs.
Kinyitom az ajtót, ott állsz, arcod rideg.
Rád nézek, kezed véres, kirázott a hideg.
Zavartan rád kiáltok: Mondd, mi történt veled!
Elmondod, mit tettél - testem beleremeg.
Megcsalt a barátnőd, te végeztél vele -
Elmeséled halkan, majd könnyes szemmel nézel.
Tartom a vállam neked, sírd ki magad bátran!
Most szörnyülködnöm kéne, de olyan jó, hogy látlak.
Elmondanám, hogy szeretlek, de nem ez a jó alkalom,
Aztán olyat teszel, miből úgy tűnik, hogy akarod...
Akarod, hogy szeresselek, tettel, ne csak szóval;
Édesíted ajkamat több ezernyi csókkal.
Tudom, hogy zavart vagy, hogy nem tiszta az elméd,
De jó lenne, ha az éjszakát velem eltöltenéd.
Izzik a vágy a szobában, te teljesen más vagy.
Eddig barát voltál, de már más szemmel látlak.
Nem zavar, mit tettél, tudom, hogy ki vagy.
Akármit is teszel, a vágyam hozzád hajt.
Ez az éjjel legyen miénk, add nekem magad,
És ha bárki kérdi, mi volt ekkor, soha le ne tagadd!
Csodás az éjszaka, s a vágy is csak a miénk,
Hogy így marad örökre, kérlek, ennyit ígérj!
Aztán eljött a reggel... álom volt az egész.
Könnybe lábad szemem... mégsem vagy az enyém.
Üres párnámra tekintek: Miért fáj, mi csak álom?
Talán, hogy megtörténjen, most is csak azt várom.
Naiv gondolatok, széthullott emlékek.
Így nem tudok élni, nekem csakis ő kell!
Csörög a telefon, tudom, hogy ki az.
Remélem, hogy az álom valóságba csap.
Jól gondoltam, te hívtál, de a remény szertefoszlott.
Barátnődet eljegyezted, s legelsőnek tudom.
Kedvességnek szántad, hisz a barátságod kapom,
De nem sejtheted, hogy ettől én már nagyon távol vagyok.
Elmentem az esküvődre, menyasszonyod hófehérben,
Csak én vagyok az, aki a tömegben ül feketében.
Elcsattan a csókotok, szemem összeszorítom,
Közös emlékeinkre pedig sötét fátylat borítok.
Hazafelé menet leülök egy fűzfa alá.
Gondolkozok, mi lenne jó... talán csak a halál.
Igen... most úgy tűnik, ez a legjobb megoldás...
Szerzek egy kötelet, és jön a végállomás.
Mielőtt ezt megteszem, a fába vésem neveinket.
Remélem, ha arra jársz, felidézed emlékemet.
Búcsú üzenetként díszeleg a fatörzsön.
Tudd, hogy az emlékedet a túlvilágon megőrzöm.
Mégis azt remélem, hogy te sem maradsz boldog,
És a szenvedés megtalál, akárcsak a gondok.
Remélem, hogy megtudod, milyen az, ha vége...
Ha hiába is akarod, nem szeretnek téged,
Milyen az, ha a szerelmedet más mellett látod...
Kívánom, hogy ismerd meg a kegyetlen világot!
Cím nélkül 1
Szeretném már, ha minden elmúlna,
Utolsó könnyem a késélre hullna.
Remegő kezeim a szívembe szúrnák,
S fájó emlékeden a halál lesz úrrá.
Szeretném elhinni, hogy álom volt az egész:
Hogy nem értem el, hogy egyszer is rámnézz,
Hogy minden átsírt éjszaka tovatűnő kép,
De képek és álmok nélkül az élet mit sem ér.
Nem látok semmit, a múlt ködébe burkolózok,
Veled édes azt hiszem, hogy csak az égben találkozok.
Akármit megadnék, hogy újra veled lehessek,
De ha megfogom kezed, újra el kell engednem.
Múlik az idő, próbállak feledni,
De fájó szívem makacs, nem tud mást szeretni.
Minden reményem egy halk sóhajjal elszállt.
A halálos ítélet a mai napig megvárt.
Gyötrődöm mindig, de elfeledni nem lehet,
Újra rá kell jönnöm, hogy nem bírom nélküled.
Halványan rémlik, azt mondtad szerettél,
De sajnos csak hazudtál, és végül sírba temettél.
Utolsó könnyem a késélre hullna.
Remegő kezeim a szívembe szúrnák,
S fájó emlékeden a halál lesz úrrá.
Szeretném elhinni, hogy álom volt az egész:
Hogy nem értem el, hogy egyszer is rámnézz,
Hogy minden átsírt éjszaka tovatűnő kép,
De képek és álmok nélkül az élet mit sem ér.
Nem látok semmit, a múlt ködébe burkolózok,
Veled édes azt hiszem, hogy csak az égben találkozok.
Akármit megadnék, hogy újra veled lehessek,
De ha megfogom kezed, újra el kell engednem.
Múlik az idő, próbállak feledni,
De fájó szívem makacs, nem tud mást szeretni.
Minden reményem egy halk sóhajjal elszállt.
A halálos ítélet a mai napig megvárt.
Gyötrődöm mindig, de elfeledni nem lehet,
Újra rá kell jönnöm, hogy nem bírom nélküled.
Halványan rémlik, azt mondtad szerettél,
De sajnos csak hazudtál, és végül sírba temettél.
Bemutatkozás
Üdv a blogon! (=
Nashii vagyok. 18 éves rocker, hungarista lány, aki rajong az animékért, és Japánért. Tudom, nem túl összeegyeztethető dolog, de ez van...
13 éves korom óta költök, írok... Szerintem azon a szinten is maradtam. :)
Ide a verseimet teszem fel, amiket eddig megírtam, s talán majd a novelláim is. Később majd az aktuális hónapban születettekkel is utolérem magam talán.
Még nem igazán vagyok kibékülve az oldallal, egyszerűnek nem mondható kezelése miatt. De ha a gportalon felülkerekedtem, itt se lesz másképp.
Na, egyelőre ennyi. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)