Gyakran a párnámon könnyeim hulltak.
Kértem a sorsot újra- és újra.
Adjon egy személyt, ki szívből szeret.
Váltsa fel szívemben tavasz a telet.
Hónapok teltek, egyre csak vártam.
S egyre nőtt az űr a piciny szobácskában.
Eljött a nap, te utamra léptél.
Szívem zakatolt, ha szemembe néztél.
Mégis az érzés egy újabb tiltott út.
Megtaláltalak, de az élet nagyobb úr.
Tiltott az érzés, tilos a szó,
Tilos lett minden, mi csak veled jó.
Órákig ülünk egy kopott kis padon,
S hogy mit is érzek, te meg nem tudhatod.
Rám nézel mindig igéző szemekkel.
Sírni volna jó, mégis csak nevetek.
Már feladtam a reményt, de egy dolog tart.
Meghalni kéne, de te még velem vagy.
Ha nem is szerelem, de fontosnak érzel,
És amíg így van, lelkem nem vész el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése