Gyűlölök, utálok egyedül lenni,
A sötétben ülni, egyre csak félni,
Miközben tudom hogy valahol távol
Ott vagy te, és szemed nem látom.
Gyűlölöm, hogy kételyek közt szorongat a bánat.
Vajon tényleg hiányzom, vagy ez csak a látszat?
Utálok attól félni, mit csinálhatsz akkor,
Ha tőlem távol vagy, és nem tartasz attól,
Hogy látlak a szemeimmel, hallak a fülemmel,
De elfelejted, mindig érezlek szívemmel.
Elfelejted, esküt tettél, mi csak rólunk szól.
Azóta látok, hallok, érzek minden szót.
Érzem, ha hazudtál, látom, ha szenvedsz.
Ha átkot suttogsz, hallom lelki füleimmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése