Nem fogadom el senkitől
azt a szót, hogy "szeretlek",
Míg nem tudja, hogy ki vagyok,
míg nem ismer teljesen;
Míg nem ismeri a hibáimat,
hogy ígéretet tettem;
A saját ellenségemként
a magány rabja lettem;
Míg nem kutatja fel bennem
a sötét, titkos zugokat,
Nem tudja, hogy néhány dolog
köztünk mindent elronthat.
Miért taszítok el magamtól
mindent, ami szép?
Mert elárulnak, kik megismernek
most is, ahogy rég.
Hogy miért félek a mástól,
az újba belevágni,
Ha elkezdődött, a sötétbe
bújva a végét várni?
Senkinek sincs ideje,
hogy megismerjen engem;
Nekem meg már bizalmam,
hogy reményt keltsen bennem.
A bizalmat nem ingyen osztják,
de nem is lehet mérni,
Mégsem kértem, hogy szeressenek,
és nem is merem kérni.
2014. 02. 16.
