Most úgy érzem tényleg, hogy vége az életemnek.
Én kapom azt is, mit mások érdemelnek.
Nem kell nekem senki, itt van az alkohol;
Az velem van, vigaszt nyújt, lehetek akárhol.
Mindenkinek az a fontos, ami neki kell.
Csak én szorulok hátra, mert nincs, kit érdekel.
A megkülönböztetés ellen nem lehet mit tenni.
Kezd terhemre válni lassan már embernek lenni.
Folytonos szócsaták, harc a saját igazamért,
Mikor beleszól olyan is, ki az ábécéhez sem sokat ért.
Összepiszkítják az utamat, mit nagy nehezen megleltem,
S míg próbáltam tisztítani, a lelkemet kileheltem.
Nincs jogom félrenézni, látni, szólni, hallgatni.
Hagyjatok már végre élni, vagy békében meghalni!
Elég az emberekből, a harcból, szóból, tettből,
Elég annyit mondanom, hogy elég az életből.
2014. 03. 29.
