Egy régi szeretőnek

Eszembe jutottál egyik éjjel.
Rájöttem, tényleg szerettelek téged.
És mit meg nem tudok már,
Hogy te szerettél- e igazán.

Nem volt egy hosszú kapcsolat,
De szerettem látni az arcodat,
Mikor mosoly miattam játszott rajt,
S nem tudtam, a közös utunk meddig tart.

Egyszer csak vége lett, hogy mikor, már nem tudom.
Oly régről rémlik, hogy nevedet suttogom.
Véget vetettél nekünk, de haragudni nem tudtam,
Ahogy most sem bánom ezt a gyerekes múltam.

Fájt, mikor együtt láttalak mással,
De megbirkóztam a csalódással.
Az én hibám, ha nem voltam elég jó.
Veled elúszott az a bizonyos hajó.

Bár ritkán láttalak, rád érdemes volt várni.
Nem adtam fel a reményt, történhetett bármi.
Nem azért írom ezt, hogy szívedbe férjek.
De nem mondtam el soha azt, hogyan is érzek.

Tán ezek a szavak neked hangtalan semmiség,
De tudd, hogy igenis fájt, mikor véget ért.
Tán azt sem tudod, hogy ez neked szól,
De nem bántam meg semmit, ami veled volt.

2012. 05. 11.

Tiéd vagyok

Egymással szemben állva, most csak mi ketten,
A tiéd a mosolyom, már a testem, a lelkem.
Megmutatom neked a legvadabb arcom,
Mert ezentúl veled fogom vívni minden harcom.

Ha kell, ezerszer ígérem, hogy nem látok mást,
Te pedig azt ígérd, hogy a karodba zársz,
Úgy védesz meg bárkitől szóval - ha kell, tettel,
És mi eddig enyém volt, neked adom, vedd el!

Pásztázó pillantásod zavar nélkül állom,
És hagyom, hogy te légy nekem a legforróbb álom.
Egész lényem tárom fel, te látod, mi én vagyok,
De csak neked mutatom - titok, mit rád hagyok.

Nem kell semmi külcsín, a puszta lét, mi számít,
Semmi hamis ígéret, vagy maszk, ami csak ámít.
Tégy velem, mit akarsz, lökj a falnak, ágynak!
Szabad utat engedek az önpusztító vágynak.

2012. 05. 09.