Ha fáj is, csak nevess!

Régen nem bírtam látni, ha valaki sírt.
Bíztattam mindennel, mit a szám bírt.
Később aztán én lettem, ki folyton szomorú,
És ezzel együtt járt a kínzó koszorú.
Reméltem, tényleg csak a korral jár,
De évek múltak, és nem hittem hogy más is vár.
Egy idő után sírtam, ha kellet, ha nem,
S ez ellen lassan nem volt mit tennem.
Nem tűnt a világ sem könnyebbnek.
Az emberek egyformák- rádöbbentem.
Kívülállónak érzem most is magam,
De rajtam kívül még sok más ilyen akad.
A szerelmi csalódás, úgy tűnt hogy kevés;
Kellett pár dolog, hogy azt mondjam, elég...
Fájdalmas percek, mikor elárul egy barát,
És mindemellett beléd rúg még párat a család.
Nem hagytam, hogy a szomorúság maga alá gyűrjön.
Azt akartam, hogy minden, mi fáj, örökre megszűnjön.
Most itt ez az álarc, miből csak én látok.
Ha sírni kell, akkor csak nagyot kiáltok.
Ha fájna az emlék, mi belülről mardos,
Egy kínzó mosollyal megnyerem a harcot.
Tán senki sem ismer igazán, és nem vagyok boldog,
De hamis érzelmekre sincs már több gondom.
És mikor a bánat ördöge felkeres,
Azt mondom magamban: csak nevess, nevess, nevess...

2011. 06. 24.

Vers a bizalmatlanságról

Hiszek az Istenben,
nem így az emberben,
mert azt már láttam,
hogy árult el engem.

Kihasználtam, és kihasználtak,
épp ahogyan meg van írva,
pont úgy ahogy Ádám, Éva
Istent elárulta.

Szerettem határtalan,
könnyekkel és szívvel,
de rá kellett jönnöm,
hogy mindenki színlel.

Évek múltak így, és most is azt látom,
mindenki hazudik ezen a világon.
Égbe kiáltó szerelemről harsog,
az első nehézség után meg feladja a harcot.

Szemembe mosolyog,
ha megfordulok, hátbadöf,
és ha hozzáfordulnék,
kegyetlenül kiröhög.

Ilyenek az emberek,
a legbölcsebb állatok;
az ösztön is benne él,
csak felvesz egy álarcot.

Ez különböztet minket,
nem pedig az ész.
Nem szemből támadunk,
egy cselszövés, és kész.

Tudom már, réges-rég megtanultam tőletek,
hogy a legszebb mondatok mögött rejtőzik a gyűlölet.
Nem hiszek az emberekben, se az érzelmekben,
se a kimondott szavakban, sem az ölelésben,
Az árulás az egyetlen - igen, ez, mi létezik,
mert nem kell hozzá érzelem, mi senkiben sem lakozik.

2011. 06. 03.