Írni kéne

Írni kéne, de nem jön az ihlet;
Alkotni maradandót... bár kedvem az nincsen.
Hetek múlnak, hónapok telnek,
De papírra vetni sorokat nem megy.

Várom a csodát, de jönni nem akar,
Bámulok magam elé, csak nézem a falat.
Unom az életem, egész nap fekszem;
De maradandót alkotni... nincs hozzá kedvem...

2010. 11. 03.

Az élet megy tovább

Néha úgy szerettem volna elkerülni dolgokat,
Nem akartam elfogadni, hogy az élet mostoha.
Visszasírtam én már párszor tovatűnő perceket;
Azt akartam, holnapokkal elfelednem ne kelljen.
Hiába volt száz könyörgés, hiába volt annyi könny,
A másnap, hiába nem kértem, minden reggel újra jött.
Folytatódott minden újra, este után reggel lett,
A szép emlékek elmosódtak, sós könnyekbe temetve.
Megszokássá válnak lassan mind a szürke nappalok,
Mások árnyékaként élve elfelejtem, ki vagyok.
Néha mégis előfordul egy-két nap, hogy könyörgöm,
És reggel emlékekkel folyik arcomon egy nehéz könny.

2010. 11. 07.