Elárulva - újra

Te voltál a pajzsom, mivel a harcaim vívtam,

Te voltál az utolsó, akiben bíztam.

Ám megjegyezhetném már, hogy az igazság odaát,

S te elvágtad a bizalom gyenge fonalát.

Gyerünk, most kösd meg, ígérd, mi szép!

De a csomó ott marad, nem lesz már ép.

Tudhatnád, ha szívemmel, vagy ígérettel játszol,

Minden hazugság után szilánkokon táncolsz.

Azt hiszitek, vak vagyok, semmit sem látok,

S mint marionett bábut, úgy ráncigáltok,

Pedig tudom azt is, mit titkolni akartok,

És lassan csak fájó emlékek maradtok.

2012. 11. 27.

Titkot hordozva

Hallgatok, titkot őrzők hosszú ideje már.
Megbéklyóz a bűntudat, kegyetlen' fáj.
Nem tudom, hogy tényleg helyesen teszem,
De hogy ezzel a legjobbat akarom neked, én hiszem.
Mivel mártírként - vagy hazugként - tartom a hátam,
Meghagylak a tudatlanság szép illúziójában.

Hosszú ideje nem simulnak arcom ráncai.
Kérem, valaki tépje le lelkem láncait!
Meddig hallgassak, meddig hordozzam,
S ha most mondom el, nem lesz-e rosszabb?
Kérhetek tanácsot, de nem tudja senki,
Hogy a fájó igazság a jobb, vagy a tettetett semmi.

2012. 11. 12.