Te voltál a pajzsom, mivel a harcaim vívtam,
Te voltál az utolsó, akiben bíztam.
Ám megjegyezhetném már, hogy az igazság odaát,
S te elvágtad a bizalom gyenge fonalát.
Gyerünk, most kösd meg, ígérd, mi szép!
De a csomó ott marad, nem lesz már ép.
Tudhatnád, ha szívemmel, vagy ígérettel játszol,
Minden hazugság után szilánkokon táncolsz.
Azt hiszitek, vak vagyok, semmit sem látok,
S mint marionett bábut, úgy ráncigáltok,
Pedig tudom azt is, mit titkolni akartok,
És lassan csak fájó emlékek maradtok.
2012. 11. 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése