Titkot hordozva

Hallgatok, titkot őrzők hosszú ideje már.
Megbéklyóz a bűntudat, kegyetlen' fáj.
Nem tudom, hogy tényleg helyesen teszem,
De hogy ezzel a legjobbat akarom neked, én hiszem.
Mivel mártírként - vagy hazugként - tartom a hátam,
Meghagylak a tudatlanság szép illúziójában.

Hosszú ideje nem simulnak arcom ráncai.
Kérem, valaki tépje le lelkem láncait!
Meddig hallgassak, meddig hordozzam,
S ha most mondom el, nem lesz-e rosszabb?
Kérhetek tanácsot, de nem tudja senki,
Hogy a fájó igazság a jobb, vagy a tettetett semmi.

2012. 11. 12.