Cím nélkül 1

Szeretném már, ha minden elmúlna,
Utolsó könnyem a késélre hullna.
Remegő kezeim a szívembe szúrnák,
S fájó emlékeden a halál lesz úrrá.

Szeretném elhinni, hogy álom volt az egész:
Hogy nem értem el, hogy egyszer is rámnézz,
Hogy minden átsírt éjszaka tovatűnő kép,
De képek és álmok nélkül az élet mit sem ér.

Nem látok semmit, a múlt ködébe burkolózok,
Veled édes azt hiszem, hogy csak az égben találkozok.
Akármit megadnék, hogy újra veled lehessek,
De ha megfogom kezed, újra el kell engednem.

Múlik az idő, próbállak feledni,
De fájó szívem makacs, nem tud mást szeretni.
Minden reményem egy halk sóhajjal elszállt.
A halálos ítélet a mai napig megvárt.

Gyötrődöm mindig, de elfeledni nem lehet,
Újra rá kell jönnöm, hogy nem bírom nélküled.
Halványan rémlik, azt mondtad szerettél,
De sajnos csak hazudtál, és végül sírba temettél.