Emlékszem, mikor szádat csókoltam...
Hogy fájt a szív... azt hittem megszakad.
Emlékszem a szavakra, mitől szívem remegett.
Sose engedtem volna el kezedet.
Köszönöm az életnek, hogy téged nekem adott.
De azt sajnálom nagyon, hogy hamar el is rabolt.
Könyörgök mindig, hadd kapjalak vissza,
Csak egy kicsit még hadd lássalak újra.
Hadd lássam a szemet, mi szenvedélytől ég.
Nézz rám kérlek úgy, mint ahogyan rég!
Miért ilyen fájdalmas elveszíteni?
Miért ilyen hirtelen kellett elmenni?
Az életem odaadnám csak újabb pár percért,
S együtt mennék veled, honnan visszajöttél.
Fiatal szívem újra szerethetne,
S felette gyászfelhő többé nem lebegne.
Nem volt időm tőled elbúcsúzni sem,
De talán jobb is így... még nem zártam le.
Elmentél igaz, de érzem hogy vársz.
Légy türelemmel, s szívem megtalál.
2009. 09. 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése