Fáj minden perc, fájnak az évek.
Könnyem megered, ha a régmúltba nézek.
Látlak téged mikor még szerettél.
De eltelt pár év, és új útra eredtél.
Könnyebb lenne hinni, hogy mindvégig hazudtál,
Nem fájna annyira, hogy szerettél, s elhagytál.
Miért kellett a sok édes, drága szó,
Ha a jövő tudtad, majd nem rólunk szól?
Minden este könnyezek, mielőtt lefekszem,
És ugyanígy teszek, miután felkelek.
Nem én akarom, de nekem csak ez jut,
Az örök szenvedés, mi miattad indult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése