Akkor lesz majd világos csak számodra a szerelem,
Ha utoljára fogod kézbe, s olvasod a levelem.
Akkor jössz rá, fontos voltam, fontosabb, mint bármi más,
Ha sírom alatt fekszem végre, s rád köszön az elmúlás.
Akkor jössz rá, mit vesztettél, nélkülem nincs semmi már,
Akkor eszmélsz rá majd arra, nem figyeltél soha rám,
Akkor ejtesz első könnyet, könnyet, mi csak értem ég,
Akkor sírsz majd szerelemért, habár az már rég nem él,
Akkor jutnak eszedbe az együtt töltött hónapok,
Akkor szeretnél szívedből, mikor én már nem vagyok.
2010. 01. 14.
Ez gyönyörű lett.^^*
VálaszTörlésA te verseid pontosan az én stílusom, ezért is imádom őket nagyon.:D
Puszi Lilimooo
Nah, lelkitárs! Ez jó hír! :) Örülök, hogy tetszenek. ^^
VálaszTörlésbátyóócsáánom *megahtódótt* te egy zseni vagy, tiszta müveszi verseket írsz, pedig ez csak a második amit olvasok, és tökre igaz amit írsz, mert csak akk jövünk rá h mit vesztettünk amikor már nincs meg, nagyon ügyes vagy :)<3
VálaszTörlésKöszönöm öcsicsán *w* ♥♥
VálaszTörlésJól esik, amiket írsz, és örülök, hogy tetszik a mű! ^^
ezezez T^T na-nagyon szép... T^T iam, micsoda művész vagy... T^T ügyes vagy naaagyon T^T
VálaszTörlésTalán többet tudnék mondani, ha több tapasztalatom lenne ezen a téren...
VálaszTörlésSzép...igazából... Bármily szomorú is ez vers szép.
[Most eszméltem rá, hogy az ilyen jellegű szerelemi témájú, elmúlással kapcsolatod objektumoknak mind van egy kis szatirikus beütésük... (Legyen az prózai mű, vagy film, zeneszám, bármi)]