Ki oly fontos nekünk, miért azt bántjuk meg?
Mert biztosra vesszük, hogy ő is így szeret,
És megbocsátja nekünk, bármit is teszünk?
De miért bocsátunk meg, ha sírva szeretünk?
Miért győz le minden gőgöt a fájdalmas óra,
Miért várjuk dacolva, hogy láthassuk újra?
Hisz tudjuk, hogy megbántott, fáj is a lélek.
A szerelemnek nem számít az önbecsülésed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése