Indulnék, írnék,
Hívnálak, sírnék...
De ehelyett tétlenül az ágyamon várok.
Képzeletben most, mint mindig karjaid közt járok.
Fájdalom, könnyek,
Elkoptatott könyvek...
Örökös kérdés a szívemet tépi:
Hol van kezed, mi oly szelíden érint?
Fázok, reszketek,
Félek, remegek...
Egy dolog tart életben, a szerelem tüze.
Felemészt a vágy. Mit tegyek nélküled?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése