Fájó, erőltetett mosolyok.
Nem szívből jön, másoktól lopom.
Ha én mosolygok, ők sírva futnak,
Hogy könnyes mosoly mögött ne lássák a múltat.
Jó érzés, igen, sírni látni,
Sírva élni, vagy sírva bármi.
Nem attól ember, hogy eltitkolja,
Hogy a kínjait hamis mosolyokba fojtja.
Valld be, tudod, ilyenek vagyunk,
Másra szorulni nem akarunk,
Lenézzük azt, kik támaszt keresnek,
Mert mi vagyunk az erősek, ő pedig gyenge.
2010. 06. 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése