Néha olyan szívesen megtennék dolgokat.
Spontán felhívni, hogy halljam a hangodat,
Felülni az első vonatra feléd;
Mindegy melyik az, ha hozzád visz, elég.
Mikor meglátlak, karodba ugrani rögtön.
Nem baj, ha elesünk,majd ülünk a földön.
Mikor szemed fáradt, nem csinálni mást,
Fejed simogatva ölembe hajtanám.
Ha nem szólalsz meg, csak mosolyogni rajta.
Ha megkérded, mi történt, nevetnék halkan.
Mikor már látom, hogy tényleg nem érted,
Füledbe súgnám: Csak szeretlek téged.
2009. 11. 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése