Elárulva

Üdv, újra itt vagyok.
Megint elárulva.
Kikről nem gondoltam,
Azok hátbaszúrtak.

Meg kéne gondolnom,
Azt, hogy kiben bízom.
Nem naivnak lenni,
Mert mindig megszívom.

Kíváncsi az élet
Mennyit bírhatunk ki,
Hány árulás kell még,
Hogy ne legyen senki;

Ne legyen senki sem,
Kire magunk bíznánk.
Ne legyen, ki megvéd,
Ha nagyot hibáznánk.

Végül tudom úgyis
Egyedül maradok,
És majd lassan elvész
Az összes bizalom.


2010. 07. 17.