Miért fáj ennyire, hogy nem láthatlak?
Miért nem hittem a bölcsebb szavaknak?
Az élet csak egy játék, és én vesztettem.
Rossz lépést tettem: azt, hogy szeretlek.
Most, hogy búcsút vettünk,s utunk ketté vált,
Az élet folyton kínoz, s minden perce fáj.
Bárcsak ne lenne másé a szíved,
És bár ne kéne örökre elköszönnöm tőled.
Eszembe jutnak az együt töltött percek,
Legbelül meghalok, mert nem vagy enyém, érzem.
A süvítő szél is a nevedet suttogja,
De én nem vagyok kíváncsi, csak a te hangodra.
A szemed színét, ölelésed nem váltja fel semmi,
Nincs értelme sírva a párnámhoz bújni.
Legnagyobb hibám, hogy él bennem a remény,
Szerintem ez hiba, mások szerint erény.
Ha kívánhatnék valamit, a szerelmed kérném,
Mert úgy érzem ennél nincsen nagyobb érték.
Nem tudom elfeledni a csókodat sem,
Ami neked szintén semmit nem jelent.
Téged nem lehet okolni, nem a te hibád.
Én hibáztam, tudom, és ez nagyon bánt.
Mi a jobb, nem tudom, élni nélküled,
Vagy meghalni egyedül, hogy senki se szeret.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése