Ment a hős...

Azt mondták neki, vegye be az orvosságot,
De vértől ázott teste kidobta magából.

***

Ment a hős. Ment a csatatéren,
De egy pisztoly az oldalába lőtte.
Nem esett össze, csak nézte a messzeséget;
Nem látott mást, csak harcoló ellenséget.
S hogy melyik lőtte meg? Nem kérdezte soha,
De bántotta a szívét: Így él egy katona.
Társai is véres, ütött, koszos képpel
Rohantak az ellenségnek pont a közepébe.

Hamar a segély megérkezett érte.
Hiába jönnek, mert meghal ő már-vélte.
/ Ment a hős. Ment a csatatéren
Immáron golyóval az oldalába lőve. /
Bevitték a sok sebesült közé.
Odahajolt volna barátai fölé.
A keserédes szavakkal súgta volna nekik:
A SZABADSÁG ÉLNI FOG, DRÁGA TESTVÉREIM.

Lefektették szegényt egy tiszta ágyra.
Próbáltak segíteni, és nem is hiába.
De a katona nem, nem akart már élni.
Megtette, mit kellett: a hazát védte eddig.
De megtört lélekkel, összetört testtel
Nem akarta ő, hogy a családjához menjen.

2006. 11. 02.