Megint itt maradtam, ismét egyedül.
A magány körbevesz, egyre hegedül.
Megint itt állok a porond közepén.
Büszkeségem hever a romok peremén.
Minden, mi eddig reményem adta,
Most együtt fakad kínzó dalra.
Megint itt állok a porond közepén.
És várják egyre, hogy táncoljak én.
Megint rámszakadt minden szégyen.
Megint öltözzek talpig feketébe,
Hogy gyászosan álhassak a porond közepén,
És ti is lássátok: Ez vagyok én!
2009. 12. 26.
Az utolsó strófa második sora kár, hogy kicsit belesántul az egészbe, de így is nagyon jó
VálaszTörlés