Minden vers saját. Kérlek, ne másold! ©

2015. szeptember 2., szerda

Széthullás

Nézd velem végig, hogy esik szét
minden egyszerre, a föld és az ég.
Eddigi életem darabjaira hull;
a jövő s a jelen, úgy, mint a múlt.

Sötét lett minden, nem ezt reméltem.
Könyörgöm neked, gyere el értem,
éles karmaiddal ragadj el,
izzó szárnyaiddal takarj be!

Nem bánom, hova - csak innen el;
Ha maradok, a pokol a földbe nyel.
Nem kell jobb világ, csak más legyen,
ha ugyanilyen rossz is, de más helyen.

2015. 09. 02.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése