Szeretnék meghalni, de nem merek,
Pedig gonoszak az emberek.
Kezembe venném a kést, számba a gyógyszert,
De valami visszahúz, valami nem enged.
Nem látok semmi szépet, minden nap sírok,
Saját árnyékomból kimászni nem bírok.
Nem tudom, miért élek, csak azt tudom, miért halnék.
Meg is tenném, ha elég bátor volnék.
Vagy nem is a bátorság, valami más kell?
Tudom, az emberek nem hisznek bennem.
Thanatosz felkelt bennem, mellettem áll,
Hogy döntsek végre, csak arra vár.
Valaki... csak egy ember kiáltson értem:
Ne menj el, hidd el, hogy van miért élned!
De csend van - csend és magány.
A világ gyűlölete magába zár.
Nem tudom, találok-e értelmet a létnek.
És ha találok, elég lesz, hogy éljek?
Árulások fátyola tisztán látni nem enged.
Senki se kérlel, hogy maradjak, ne menjek.
Porba tiporva, egyedül a sárban,
Magamra maradtam e kegyetlen világban.
2011. 02. 12.
Amikor én így érzek mindig arra gondolok, hogy nem tudom mit hoz a jövő és jöhetnek még jó dolgok az életemben. Mert hát ki tudja? És akkor azokról lemaradnék. Meg mindegy milyen vallású vagy-e vagy nem vagy hívő, még senki nem jött vissza a túlvilágról, szóval nem tudni mi lesz ezután. Nekem ez az egy életem van és ezt nem akarom eldobni, mert tudni akarom mi jön még, le akarom élni az időt amit kaptam. Én így gondolom.
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésEz igaz, de néha az ember annyira képes -már nem mindenki- elveszni ebben az érzésben, hogy nem lát esélyt semmi jóra. :/
Ez igaz. De remélem Nashii nálad nem ez a helyzet, vagy már nem ez a helyzet, épp az írás az ami segíthet és amivel túl juthatsz rajta. Nekem legalábbis anno nagyon sokat segített. :$
VálaszTörlés