Könnyek, harag, érzések, szavak

Nem sírok, pedig tudom,
    a könnyeknek kéne ömleni;
S átkozom, hogy nem lehet
    a szívfájdalomba dögleni.
A harag... A harag, mi
    forgószélként erősödik bennem,
S ezek az érzések nem
    engednek önmagamnak lennem.
Könnyek... Hol vagytok ti
    szívemig maró apró ezüstcseppek?
Miért, ha kéne, bújtok,
    és folytok, mikor nem kell?
S szavak... Szavak, ti,
    akik szerettek igazat mondani;
Miért, mikor nem kéne, jön rátok
    hazugság fátyolát hordani?
Ah! Érzelmek! A zavart
    sziluettek táncát járva
Nevettek rám, és a szív
    is sajog, hogy nem figyeltek a fájdalmára;
Kesze-kusza lépések követik
    részegen egymást- csak úgy véletlen,
De nem súgtok, amikor
    tőletek egyszer tanácsot várnék az életben.
S kié ez a sok zavart
    sor, amit tán még én sem értek?
Nem kell konkrét üzenet, és
    ne csak egy személyhez érjen.

2011. 02. 24.