néha elmerengek azon, hogy elmúlt a hétfő, kedd
és hogy a csütörtökömtől vajon miért nem rettegek
egy perce a buszon voltam, most pedig a házamban
gondolkozni kezdek: mikor vágtam át az utcába?
mintha nem is én lépkednék, mintha nem is én mennék
a lábam magától visz arra, amerre én is tenném
nem tudom, hogy merre jöttem, azt se, hogy kiket láttam
azon járt az eszem, mit a főnök képébe vágtam
megmondtam, hogy ne piszkáljon, nagylány vagyok én is már
pedig minden áldott nap a tömeggel úszom tovább
leülök a tévé elé, de az agyam máshol jár
eltűnödöm azon, hogy az élet is csak megszokás
programozott gépek módján lépkedünk a köveken
s ha azt mondja valaki: állj - csak bámulunk rá mereven
évről-évre rosszabb lesz, a munkamorál eltemet
és eltapossák, ki a rendszer ellen hangot felemel
2011. 03. 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése