Szeretlek, vagy sem - mit számít már?
Hisz' egész eddig csak kijátszottál.
Neked nem én kellettem, hanem az, mi az enyém,
S hogy szívemért szerettél, csekély kis remény.
Vigyél hát mindent, de vissza sose gyere!
Azzal, hogy sokat vesztek, úgy érzem, csak nyerek.
Mert tudod, ráunsz majd a csillogó bájra,
Nem vidít fel, bárhová mész - akármilyen bálba.
Azok lesznek körülötted, mi te voltál nekem,
Ki, miután kisemmiz, szemközt is nevet.
Akkor fog majd hiányozni, kelleni egy igaz szív,
De tudod a sors keze majd kegyetlen kis táncra hív.
Rájössz szépen, lassan, hogy eldobtad azt,
Mi egyszerre nyújt vigaszt, és könnyre is fakaszt.
Hát élj egyedül, keserűen, a felszínesség útját járva,
És kérdezd, miért vagy egyedül, a négy faltól választ várva!
2015. 03. 07.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése