Törött csontok bennem, mik szívem szúrják át -
ez voltál nekem: szörnyű látomás.
Lehettünk volna a szebb élet hozója.
Ehelyett lettél a rossznak okozója.
Savas szavaid felmartak mindent
bennem és rajtam. Nincs már kiút innen -
gondoltam, és mégis csendben maradtam.
Szép lassan rothadó csapdádban ragadtam.
Mégis te voltál, ki engem itt hagyott,
viszont a csapdád magába ragadott.
Vártam, hogy eltűnj. Most mégis téged hívlak.
Gyűlöllek, és gyűlölöm, hogy feledni nem bírlak.
Miért akarlak visszakapni? Tönkretettél engem.
De te voltál az is, ki lelket tartott bennem.
Vergődöm a halott emlékeink között.
Nem látom a fényt saját romjaim mögött.
Hozd vissza a fényedet, vele minden kínomat,
marj belém, nevess, s közben ásd újra a síromat!
2015. 03. 07.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése