Engem minden rád emlékeztet...
A csillagok, az este,
A Holdnak karcsú teste,
A szél, a virágok,
A gyönyörű álmok...
Bennem minden visszahív téged...
Az emlékek, a képek,
A halovány remények,
A kín, a fájdalom,
Az összes rémálom...
Bennem minden utánad vágyik...
Az ajkaim, a kezem,
A folyton vérző szívem,
A vér, az ereim,
Könnyező szemeim...
Engem minden messzeűz tőled...
A vágyódás, a kétség,
A magányos sötétség,
A lét, a félelem,
A kínzó szerelem...
2010. 09. 09.
Szia!
VálaszTörlésEz a vers nagyon tetszik! Nagyon kifejező!
Várom a következő versed!
Puszi Lilimooo
Szia Lilimooo! Nagyon köszi a sok-sok véleményt! Örülök, hogy valakit megragadtam a verseimmel. ^^
VálaszTörlésJó és rossz megjelenik, és egymásnak ellentétet mond, pont úgy, ahogy lennie kell. :) Ezt frappánsan eltaláltad. :) Azt hiszem, erre énekelte Demjén Ferenc, hogy "NEm tudjuk még mi hajt: a boldogság, vagy a keserűség?" :)
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésHát igen, néha az ellentétek adják a legjobb kontrasztot. ^^
Bár én is tudnék ilyet írni... gratula, gyönyörű vers :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen :$
VálaszTörlés