Számvetés

Papírt az asztalra, tollat a kezembe,
Ideje, hogy rendet tegyek az eszemben.

Volt pár jó és rossz döntésem,
Emberek, akikre nem emlékszem,
Vagy olyanok, akiket jó lenne feledni,
Emlékeim velük jó mélyre temetni.

Azoknak üzenném, akik azt hitték, megkaptak,
vagy maximum ahhoz elég közel járhattak:
Kellettetek hozzá, hogy időben rájöjjek,
Milyen ember nem kell mellém az életben.

Voltam már angyal, ördög és egyben a kettő,
De csak kevesen tudhatnak erről.
Van, hogy az apró dolgokat fújom fel nagyra,
Máskor a gondjaim is le vannak szarva.

Úgy tűnik, késő van, fáj az elmélkedés,
Másnap pedig ugyanúgy a korai kelés.
Elteszem mára a kusza gondolatokat,
És álmomban felkeresem a régi arcokat.

2012. 04. 12.