Fájó emlékek árnyai

Rám nehezedik a csend,
A lélegzet is hallatszik bent.
Eszembe jut, mi régen volt,
A fájdalom bennem szárnyat bont.
A múlt képei árnyakként cikáznak körül,
És egyre csak újak jönnek a többiek mögül.
A hallhatatlan zenére táncot járnak,
A falon veszik kezdetét a drámai bálnak.
Hogy feledni ne tudjam, a szemhéjamba vésve
A szörnyű emlékeim írták véres késsel.
Az előtörő képek árnyai nyúlnak
Egyszerre felém, hogy a mélybe húznak,
Hol majd az emlékezés súlyos láncai
Lefogjanak, és ne hagyjanak másnak látszani.

2012. 04. 26.