Álomképpé váltál

"Angyalom, angyalom, kedvesem, kincsem..."
Keresem a szavakat, de velem már nincsen.
Becéztél oly szépen éjszakákon át,
Aztán egyik napról a másikra itt hagytál.

Nem volt hosszú idő, csak tovatűnő képek.
Így mosódnak az emlékek fájó feledésbe.
Kilépek az éjszakai ég alá,
Ordítom a szavakat, remélem, megtalál.

Amilyen hirtelen az életembe léptél,
Épp oly gyorsan váltál csak egy álomképpé.
Se egy árva üzenet, se apró jel-
Nem hagytál itt semmit, csak a szívem vitted el.

Felidézni próbállak, csak két dolog rémlik:
A kezed érintése, és a szemed, hogy fénylik.
Lehet, hogy tévedek, mégis álmodtam;
Akkor lyukak a szívemen hát miért tátongnak?

Várlak, egyre várlak minden nap téged.
Nem tudom, mi lenne, ha elfelednélek.
Lehet, hogy te már nem tudod, ki vagyok,
De úgy érzem, igazán csak melletted ragyogok.

Csúnyán cserbenhagytál, és nézd, én még várlak,
Nem pedig átkozódva halálba kívánlak.
Elmosódó sziluetted fejemben...
Aki előtted voltam, most sírna a helyemben.

Az érzések is halványan lebegnek felettem;
Ennyi maradt belőled, mit még nem feledtem.
Legbelül tudom, hogy sosem térsz vissza,
De életbenmaradásomnak a remény a titka.

2011. 09. 21.