A füstöt messze viszi a szél,
A cigarettám még ég.
De kialszik ez is,
Akár a szerelem...
Változó elem.
Egy bácsika fáradtan mesél,
A hallgató másra néz.
Nem hallgatja senki,
Magányos vén legény...
Közeledik a vég.
Berobog a busz, én még állok.
Sokak az állomáson.
Felpezsdül az élet,
Majd újra elenyész,
Nem számít, merre mész.
Léptek itt-ott, tompák, hangosak.
Sóhajtások laposak.
Elfojtott vágy hangja.
Elfeledett álmok,
Eltűnt, mint egy lábnyom.
2011. 10. 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése